Sokszor megszokhatta a tusványosi résztvevő, hogy a vitáknak meghirdetett eseményeken nagy konszenzuális bólogatás szokott lenni, de arra kevesen számíthattak, hogy pont egy olyan beszélgetés fog vitába torkollni, amelyen két kormánypárti elkötelezettségű költő vesz részt: a Magyar Időkben is jelentős szerepet játszó Orbán János Dénes és a volt fideszes kulturális államtitkár, L. Simon László. Közöttük tört ki a csetepaté, ami egy könnyen legendássá válható mondatot is eredményezett. De ott volt még Pröhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója is, aki nemrég kapott a Magyar Időkben személyre szabott cikket, az egyébként szintén erdélyi Szakács Árpád tollából, hogy hogyan mer ő állami pénzből aránytalanul sok "balliberális" gondolkodót meghívni oda, és különben is, miért kell a kommunista Kassákról emlékkiállítást szervezni.

Szóval adva levő ehhez a beszélgetéshez egy hónapok óta tartó vita (támadássorozat?), amelybe ezt illeszteni lehetne. Röviden ezt úgy lehetne összefoglalni, hogy a Magyar Idők hasábjain azt kezdték mondani, hogy a politikai kétharmad az kulturális kétharmaddal is kellene járjon, és több teret kellene adni a szerintük sokszor méltánytalanul kiszorított konzervatív, újkonzervatív, nemzeti érzelmű írók számára.

A beszélgetés - amelyről a 444.hu számolt be -, egy adott pontján Orbán János Dénes elmondta, hogy ha már egyszer megszavazták őket, akkor a kultúrpolitikájukat is megszavazták, szerinte „minden meg van fertőzve kultúrmocsokkal és szennyel, az egyetemek világa is. Ez túlmutat a szerzőkről szóló vitákon, ha nem akarjuk, hogy totálisan konzumidióta legyen a magyar társadalom, be kell avatkozni az államnak.”

Erre L. Simon korrigálta, hogy a választók nem írókat választottak maguknak, hanem politikusokat. A beszélgetés aztán afelé ment, hogy (a szintén kolozsvári) Tompa Andrea, a színház.hu főszerkesztője azt nyilatkozta néhány hónapja, hogy nem adnak teret senkinek, aki az Előretolt Helyőrség Akadémia (ez egy új íróakadémia, ami hatalmas összegű támogatásokat kap az államtól, és nagyon sok vitát váltott ki irodalmi körökben) támogatottja. OJD szerint egy demokráciában ilyet nem lehet csinálni, és furcsa, hogy erre válaszként nem történt semmilyen intézkedés, például nem függesztették fel a lap támogatottságát, és nem mondott le a főszerkesztő.

Itt hangzott el a mondat, ami jó eséllyel szállóigévé válhat, L. Simon mondta OJD-nek: "Nem tudom, hogy miben szocializálódtatok Erdélyben, de ne menjünk ebbe az irányba könyörgöm, az anyaországban!"

OJD azt mondta erre, hogy ez a félénk mentalitás jellemzi a jobboldali értelmiséget, és ez a baj, L. Simon szerint meg inkább az a baj, hogy a jobboldali értelmiség is a baloldali lapokat tartja origónak. Arról is beszélt, hogy Parti Nagy Lajos nem olyan jó költő, mert szerinte komoly problémai vannak a nyelvvel.

Prőhle elmondta, hogy az mindig elhangzik, hogy kit nem kellene olvasni, de arról nincs szó, hogy kit kéne, kik azok a szerzők, akik méltatlanul el vannak felejtve. És összesen 11 nevet voltak képesek említeni a Magyar Időkben megjelenő cikközönben.

OJD Kányádit hozta fel példának, hogy neki például ismerik a nevét, de méltánytalanul kevés kritika jelent meg a könyveiről. Szerinte az ELTÉ-n senkinek sincs fogalma Kányádiról, miközben Esterházyval rengeteget foglalkoznak, és ha ők fogják majd a gyerekeket tanítani, akkor az nem lesz jó (ennél OJD sarkosabban fogalmazott, de a káromkodást itt meghagyjuk neki).

L. Simon kikérte magának, mint egykori eltés hallgató, szerinte ez csak ócska toposz, és ő is ismeri Kányádit, és a barátai is, akik ott tanítanak. „Akkor lesznek Kányádinak olvasói, ha mi megmaradunk magyarnak. Ezért kell kurzust építeni a negyedik Orbán-kormánynak” - mondta.

via 444.hu / transindex.ro