A háborúba torkolló orosz-ukrán ukrán konfliktus elsődleges oka Ukrajna leendő NATO-tagsága, valamint Putyinnak a Szovjetunió régi határai és befolyási övezetei visszaszerzésére irányuló szándéka.

1./ Ukrajna NATO-tagsága kétségtelenül közvetlen orosz biztonsági érdekeket sértene. Elég a térképre nézni.
Nem véletlen, hogy Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság kezdettől ellenzi, maga Ukrajna sem szorgalmazza. Leginkább az Egyesült Államok.

A tisztánlátáshoz nem árt felidézni a német újraegyesítésről folytatott tárgyalások során született megállapodást, , melyet Gorbacsov és Bush kötött.

Gorbacsov egy egész Eurázsiára vonatkozó, katonai tömbök nélküli megállapodást szorgalmazott "Lisszabontól Vlagyivosztokig", a német újraegyesítéshez való hozzájárulása fejében.
Idősb George Bush amerikai elnök ezt elutasította azzal, hogy a NATO marad, a Varsói Szerződés megszűnik! Ennek fejében viszont kötelezettséget vállalt arra, hogy a NATO-t nem bővítik kelet felé.

Nem vitás, hogy az egykori megállapodást az amerikaiak felrúgták.
Hiszen ahhoz képest 2004 és 2020 közt tizenhárom kelet-európai ország csatlakozott a NATO-hoz, valamennyi az egykori Szovjetunióból, illetve a "szovjet zónából".

Putyin az ukrán konfliktus rendezését célzó követelései közt (az ukrán NATO-tagság "elfelejtése" mellett) első sorban a balti államok (Észtország, Lettország, Litvánia), Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Horvátország, Szlovénia, Albánia, Montenegró, Észak-Macedónia és Bulgária kilépését követeli a NATO-ból, és részükre semleges státuszt ajánl.

2./ De, persze nem vitás a követelés valódi értelme.

Putyin ezeket a részben volt szovjet tag-köztársaságokat, részben csatlós államokat újra orosz fennhatóság alá kívánja helyezni.
Elsősorban nem a területükről induló katonai fenyegetés miatt, hanem ezért akarja kivonni ezeket az országokat a NATO védelmi ernyője alól.
Hiszen bármely tagállamot érő támadás esetén az Észak-Atlanti Védelmi Szerződés Szervezete köteles a megtámadott tagország védelmére kelni.
Ami praktikusan világháborút jelentene.

A javaslata, hogy ezek az államok Ausztriához hasonló semleges státuszt kapjanak, csak ócska ködösítés, Sztálin hírhedt listájának mintájára (a befolyási arányokról), melyre Churchill kényszerűen rábólintott, tudva, hogy annyit se ér, mint a tinta, amivel aláírja.

Putyin javaslatai egy ötéves gyereket se tévesztenének meg.

De, ettől a tények tények maradnak!

Miközben semmivel sem tartom indokolhatónak, és mélyen elítélem az orosz katonai inváziót Ukrajna ellen, azért nem árt világosan látni, hogy az Egyesült Államokat és Németországot is súlyos felelősség terheli a válságért.

Az Egyesült Államokat a szerződésszegő korábbi NATO-bővítések, és az Ukrajnát illető mai bővítési szándéka miatt, mindkettőjüket pedig azért, mert a 2014. évi első orosz katonai támadást és ukrán területek annektálását semmit nem érő alibi-szankciókkal intézték el.
Elsősorban Merkelnek a "minden problémát, konfliktust a szőnyeg alá söprünk, csak pörögjön a német ipar!-politikája alapján (mely többek közt Orbán kártékony működését is lehetővé tette, ahelyett, hogy idejekorán megfékezte volna).

A legkevésbé az ukránok tehetnek minderről, és a történelmi tapasztalatoknak megfelelően ők fizetnek érte,