Kijelentve: lehetetlen, hogy menekülttábort csináljanak Magyarországból. De ebben az esetben is „tudjuk, hogy mit kell csinálni”, „megvannak a dossziék”. Bizony megvannak, s a berlini kancellárián is. S azokból más kép kerekedik a 2015-ös menekültválságról, mint amilyet a budapesti kormányemlékezet próbálna retusálni. Nem is csoda, hogy amikor pár éve a ZDF német tévé filmet készített erről, hazánk berlini nagykövete rohant tiltakozni.

Sajnos, a mi kincstári emlékezetünk a jereváni rádióét idézi, mivel nem mi mentettük meg a németeket, hanem ők minket. Nem is kell film az emlékezetfrissítéshez, hiszen a Keleti-pályaudvarnál feltorlódott menekülttömeg látványa feledhetetlen, ahogyan aztán a nyugati határ felé vonuló tízezreké is. Márpedig, ha Merkel kancellár és a vele egyfolytában egyeztető osztrák kollégája, Faymann nem nyitja meg e határokat, jó százezren rekednek hazánkban. Orbán nyakán maradva. Erről az aprócska tényről aztán sietve megfeledkezett ő is, s médiája is, amint a valóban európai léptékben politizáló, a balkáni szegény országokban és Budapesten feltorlódott tömeggel számoló Merkelt rohant vadul támadni.

Nyilván azzal a hálával, amelyet ma már Orbán kér számon a németektől. A magyar miniszterelnök szerint Afganisztánból több milliós migránshullámra számíthatunk, s amikor most megvédjük magunkat, mint oly sokszor a történelem során, egyben Európát, elsősorban Németországot is védjük, és ez akkor is így van, ha semmilyen elismerésre, hálára pedig végképp nem számíthatunk. Persze az ő feje sem káptalan, ugyanis elkottyintotta, hogy „ha újra azt fogják kérni, mint amit Merkel kancellár asszony alatt kértek és az új német kormány is ezt a vonalat követi, hogy nyissunk humanitárius folyosót és engedjük át őket Németországba, akkor ez a dossziénk is megvan, hogy ezt miként kell csinálni”. Na, persze, ez a dosszié is megvan, s vélhetően ez is picit másra emlékezik, mint a berliniek. Eszerint a menekültek láttán pánikoló, azokat vonatra szállni hol hagyó, hol nem engedő, majd az autópályán vonulókat terelgető Orbán-kormány valójában „humanitárius folyosót” nyitott, s engedett a kancellárok kérésének, dehogyis esedezett érte. Ehhez ugyan el is kell hinni a Fidesz-propaganda játszadozását az időpontokkal, s kicsinyét előredatálni Merkel híres kijelentését: „megcsináljuk”. Mármint képesek vagyunk befogadni a sok menekültet, lévén erős ország. Ha valaki feledi, nem tudja, hogy a kancellár ezt augusztus 31-én mondta, azzal el is lehet hitetni, hogy ő „hívta be” a migránsáradatot. S mi csak udvariasan biztosítottuk a humanitárius folyosót, hogy utána, sietve határkerítéssel védjük Európát.

Csak az a bökkenő, hogy addig a napig már hetek óta láthatók voltak a tömegek a budapesti pályaudvarnál. Meg persze végig a Balkánon. Európát és imázsát éppenséggel Merkel védte, aki aligha oktalanul gyanakodott ezen országok vezetőinek kiszámíthatatlan reagálására. Ha történetesen az ő fejükkel gondolkodik, vagy megfogadja Orbán – természetesen utólagos – tanácsát a határok lezárásáról, akár zsarolhatta volna őt, hogy kérni fog valamit a tömeg beengedéséért. Mindenesetre neki eszébe sem jutott „hátba lőni” a vészhelyzetben lévőt. Viszont mi meg arra gyanakodhatunk, hogy vezérünknek korántsem véletlenül jutottak eszébe pont ezek a szavak. Amikor száz esztendeje az első világháborús vesztes hadvezér, a német Ludendorff tábornok bűnbakot keresve bedobta a „hátba döfés” tételét, amit aztán a nácik sietve felkaptak, klasszikust alkotott. S még a jereváni rádió sem tagadhatná, hogy a világ populista vezérei tanultak tőle. (Hírklikk)