Yücel a Cumhuriyet című független napilap munkatársa volt, tizenhat munkatársával együtt ítélték el. Szabadulása után a német állami televízióban, Maybrit Illner politikai újságíró műsorában beszélt a börtönben töltött időszakról.

"Törökországot főállású gengszterek vezetik - jelentette ki Yücel, aki 367 napot töltött rács mögött. - A börtönben jöttem rá, mennyire fontos a barátság, a szerelem. Bent az egyedüllét, az elszigeteltség érzésének feldolgozása a legnehezebb, illetve a tudat, hogy el akartak hallgattatni. Rengeteg erőt adott, hogy tudtam, nem vagyok egyedül, és a falakon kívül nagyon sokan állnak mellettem, és tesznek erőfeszítéseket a kiszabadulásomért."

Az újságíró a börtönben sem hagyta abba az írást, igaz, a körülmények nem voltak ideálisak, kilenc hónapot magánzárkában töltött, ahol naponta tíz percre kapcsolták fel a villanyt.

"Megtanultam villával írni, az ételhez kapott mártás volt a tinta, muszáj volt leírni a gondolataimat - emlékezett Yücel, aki később szerzett egy tollat magának. - Nagyon fontos, hogy az újságírók ne hallgassanak, kritizáljanak, hívják fel a figyelmet a visszásságokra, mert csak így lehet jobbá tenni a világot." (Stern) / nepszava.hu