Egy tipikus történetben egy ufót látott szemtanút vagy kutatót meglátogatott egy vagy több furcsa ember, és azt a parancsot adták neki, hogy hallgasson el minden olyan információt, amellyel az ufo-jelenséggel kapcsolatban rendelkezhet, és erőszakosan megfenyegették, ha ennek a kérésnek nem tesz eleget.

Sok esetben – úgy tűnik, hogy – ezek a férfiak teljesen emberszerűek, és gyakran kormányügynököknek hiszik őket. Jellemzően ez történik olyankor, amikor katonai személy ufókkal kapcsolatos információt tesz közzé, megsértve ezzel a titkossági esküjét.

Azonban olyan esetekről is hallani, ahol a fenyegető látogatók egyáltalán nem látszanak embernek. Általában különös, fekete ruhát hordanak, testi jellemzőik abnormálisak, viselkedésük pedig groteszk és ügyetlen. Ha ezt összekapcsoljuk a különös paranormális erőkkel, akkor az a benyomásunk lehet, hogy mivel viselkedésük nem emberi, ezek egyfajta szellemszerű lények, akiket nagyon durván emberszerű formába próbáltak álcázni.

Ilyen tipikus fekete emberek (MIB) történetet mondott el Berthold Schwarz pszichiáter dr. Herbert Hopkins ügyében, aki a Maine állami Orchard Beach-ben lakó fizikus. Hopkins akkor került kapcsolatba ufókutatásokkal, amikor egy David Stephens nevű közeli találkozás szemtanúján hipnózist alkalmazott a memóriája ellenőrzése végett. Ez a pszichiáter figyelmét felhívta egy igen különös személyiségre.

1976. szeptember 11.-én, szombat éjszaka a férfi feleségével és fiával autósmoziba ment. Mikor készülődtek, Hopkins telefonja megszólalt. A hivó a new yersey-i ufó-szervezet alelnökeként mutatkozott be, de később kiderült, hogy ilyen szervezet nem is létezett. Arról az elrablásos esetről kívánt beszélni, amelyben Hopkins éppen nyomozott, így hát Hopkins meg is hívta őt.

A férfi szinte ugyanebben a pillanatban Hopkins ajtaja előtt termett, úgy tűnt, hogy egyáltalán nem volt szüksége utazásra a telefonbeszélgetés befejezése után. Kifogástalan fekete ruhájában egy temetkezési vállalkozóhoz hasonlított, a feje kopasz volt, de nem volt szemöldöke és szempillája sem. Mozdulatlanul ült, mint egy próbababa a kirakatban, és kifogástalan angolossággal több kérdést tett fel Hopkins-nak, monoton hangon, egyenletesen ejtvén a szavakat. Mikor kesztyűs kezével megdörzsölte egyenes, ajak nélküli száját, kiderült, hogy az rúzsozva volt.

Miután már egy ideje beszélgettek, a férfi azt mondta, hogy Hopkins kabátjának bal zsebében két pénzérme van, amelyek valóban ott voltak, és megkérte őt, hogy vegye ki az egyiket. Hopkins kivett egy pennyt, a férfi megkérte, hogy helyezze a tenyerére. Hopkins szerint: “A fényes, új penny ekkor ezüstös fényt sugárzott…a pénzérme lassan világoskékké vált, majd elhomályosult…ezután még jobban elhomályosult, és szép lassan eltűnt a szemem elől”. Hopkins kijelentette, ez igen ügyes trükk volt, és megkérte a férfit, hogy adja vissza a pénzt. Ő ezt válaszolta:

“Se maga, se más ezen a síkon nem fogja többé látni ezt a pénzt”.

Ezután a férfi megkérdezte Hopkins-t, tudja-e, hogy miért halt meg Barney Hill. Hopkins azt mondta, hogy bizonyosan hosszan tartó betegség miatt. De a férfi azt mondta, hogy nem, Barney azért halt meg, mert nem volt szíve, csakúgy, mint ahogy Hopkins-nak sincs már többet pénzérméje. Ezzel megparancsolta Hopkins-nak, hogy tüntessen el mindenféle magnószalagot és egyén, birtokában levő anyagot, amely a Stephens elrablási esetre vonatkozik. Hopkins félelmében eleget tett ennek a parancsnak.

Ekkor a férfi, úgy tűnt, hogy elszárad, és lassan ezt mondta:

“Az energiám kezd elfogyni. Most mennem kell, viszlát.”

Ezzel kiment, és bizonytalan léptekkel lement a lépcsőn. Mikor a férfi a ház sarkához ért, Hopkins látta, hogy az autóúton felvillan egy furcsa, kékes-fehér fény.A férfi végigsétált az autóúton a főúttal ellenkező irányban, és ez bár kijárat nélküli zsákutca volt, többé nem látták.

Betty Hill szerint Barney Hill nem szívrohamban, hanem szélütésben halt meg. Így a látogató kijelentése azzal kapcsolatban, hogy Barney Hill szivét kivették, nem volt helytálló. Azonban kijelentésével elérte célját, mert Hopkins rögtön eltüntette az összes szalagot és minden más, Stephen elrablásával kapcsolatos más bizonyítékokat.

Mi bizonyítja Herbert Hopkins történetének hitelességét? A felesége igazolta, hogy amikor hazatért, a férje kikapcsolt minden fényt a lakásban, és a konyhában ült egy pisztollyal. Ez a különös viselkedésmód, és az őszinteség, ahogy ő elmondta a történetet, elegendő volt ahhoz, hogy meggyőzze a feleségét. De még, ha Hopkins történetét egyéb szemtanúk is igazolnák, az még mindig nem szolgáltatna elég bizonyítékot. Az ember állíthatná azt, hogy a szemtanúk hazudnak vagy hallucinálnak. Ha valaki azt mondaná, hogy lefényképezte a fekete ruhás embert, akkor azt is mondhatnánk, hogy hogy a fénykép is csak átverés vagy trükk.

Tehát a történet valódiságát bizonyítani nem tudjuk, ennek ellenére mégis igaz lehet. Ha ez így van, akkor az példa egy nyilvánvalóan ellenséges és manipulatív viselkedésre. Mivel az idegen abnormálisnak tűnt, és okkult erőkkel próbált félelmet kelteni, ezért beleillik a védikus irodalomban tamo-guná-nak, azaz a sötétség állapotának nevezett kategóriába. Ez megerősíti, hogy legalábbis néhány idegen lényt e kategória lényei közé soroljunk.

Forrás: rejtelyekszigete.com