A Szabad Európa összeállításából kiderül, hogy milyen nehézségekbe ütközött az ellenzéki terepmunka, hogya alakult a kommunikáció, milyen hatásai vannak a válságnak és a háborúnak, illetve hibázott-e Márki-Zay Péter.

Egy választást végeredményben az dönt el, hogy melyik párt tud több szavazót elvinni az urnáig. Fontos a vezér, fontos az üzenet, de minden a mozgósításnál dől el, az utolsó pár napban. Cikksorozatunknak ebben a részében a választók befolyásolásának (lelkesítésének vagy elkedvetlenítésének) eszközeként is használható pártpreferencia- és egyéb mérésekről, az ellenzék kommunikációjáról és a kampány összhangjáról lesz szó.

„Végig kell dolgozni minden napot április 3-ig”

A központi mérések körül elég nagy a titkolózás. Úgy tudjuk, a pártokhoz közeli intézetek (Idea/DK, Iránytű/Jobbik, Publicus/MSZP–P) azokat a körzeteket mérik, ahol a párt jelöltje indul.

De sok helyen nincs mérés, illetve nem mondják el a helyi stábnak, ha rossz eredményt hoz ki. A portál tud olyan kampányfőnökrőll, aki nem is akart preferenciamérést: „Nem tartottam prioritásnak, hogy novemberben vagy januárban mennyire erős a jelölt. Ha jó az adat, elbízza magát, akinek szar, annál összeomlik a csapat. Közben mire megyünk az infóval? Végig kell dolgozni minden napot április 3-ig.”

Ők inkább olyan kutatást csináltattak, amelyből megismerhették a helyi attitűdöket, azt, hogy a választók mit gondolnak az ügyekről és a helyi jelöltről.

„Nálunk nem volt mérés, vagy nem jutott el hozzám az eredménye. El voltunk könyvelve nehezen nyerhetőnek, utoljára itt 55 fölötti százalékkal nyert a fideszes jelölt. De mi úgy érezzük, van mit keresnünk, néhány száz szavazaton múlhat” – mondja egy másik vidéki kampányfőnök.

Mivel az övé nehéz körzetnek ítéltetett, szűk keretet kapott. „Van olyan költség, ami nem kell mindenütt, mint a közvélemény-kutatás, ezt megértem. Mondhatom, hogy vakon repülünk, de azért látjuk a visszajelzéseket. Mindennap kint vagyunk az utcán, és bár tudom, hogy ez csalóka lehet, de úgy érzem, kilátunk a buborékból.”

Egy kampánystratéga arról beszél, hogy érdemes lett volna olyan méréseket csinálni, hogy hol hoz és hol riaszt szavazókat M.-Z. P. Lehet, hogy sok településen nem vele, inkább a népszerű polgármesterrel együtt kellett volna kiplakátolni a jelöltet, mondja. Arra mi is láttunk példát, hogy a hatodik kerületi DK-s jelölt plakátjain Oláh Lajos mellett nem M.-Z. P., hanem Dobrev Klára szerepel. Úgy tudjuk, DK-s szavazók esetében Dobrev hangjával megy majd ki a kampányzáró mozgósító telefon is.

„A Fidesz mérésekből él, mi is élhetnénk belőle. De M.-Z. P.-t valóban nem érdeklik a mérések” – mondja egy, a közös kampányra rálátó kampányszakértő.

Ennek dacára készültek központi mérések is. Zaránd Péter, az egyesült ellenzék kampányfőnöke egy háttérbeszélgetésen a heti fókuszcsoportos attitűdméréseiket említette, valamint azt, hogy a január–február fordulóján végzett pártpreferencia-mérésük nem mutatott a hibahatárnál nagyobb (ami azért lehet öt-hat százalék is, tesszük hozzá) különbséget a két tömb között. Itt utalt (pontosabban cáfolta azt) a már nem a stábban dolgozó szakértőnek a közelmúltban a sajtóban megjelent, akár a fideszes kétharmadot is reálisnak látó írására.

Van olyan, a billegő körzeteket vizsgáló év eleji nagyobb mérés, amely azt mérte, amit a Fidesz, vagyis az ellenzéknek kedvezőtlen helyi számokat. Információk szerint a kormánypárt több, korábban vesztettnek ítélt evk-t billegőbe tett át.

Zaránd Péter szerint a külföldön élő, nem kettős állampolgár magyarok 81 százaléka ellenzéki szavazó. Bár többen regisztráltak, mint négy éve (kivéve Nagy-Britanniát), a százezret most sem fogja elérni a szavazók száma – ellentétben a majdnem ötszázezer, jórészt Fidesz-szavazó határon túli magyarral.

Ezt árnyalhatja, hogy a Nyugaton dolgozók egy része hazajött a járvány miatt, illetve azt sem lehet tudni, mennyien fogadják meg a szavazásra hazahívó ellenzéki üzenetet.

„Érezzük, hogy a Megafon full átmegy”

„Kelet vagy Nyugat? A magyar Putyin vagy Európa?” – jelölte meg újra a választás tétjeként az ország orientációját Márki-Zay Péter.

Korábban nem volt fókusza a kampánykommunikációnak, panaszolta több megszólaló is, amit csak tetézett, hogy a Fidesz legfőbb fegyvere a miniszterelnök-jelölt kiragadott, sokszor félremagyarázott mondatainak kihangosítása és sulykolása lett. Az egészségüggyel kapcsolatos mondat meghamisítása miatt már nyert – első fokon – sajtópert Márki-Zay. Ám azóta is riogatja a kormánypárt a „minket hagyjanak ki mindenből” attitűdű, a háborútól, káosztól tartó magyarokat a Partizán műsorvezetője által kicsikart válaszával, amely pár nappal a háború kitörése előtt adott interjúban firtatta a NATO-csapatok Ukrajnába küldését.

Viszont – ellentétben például a menekültválság idején hamar feladott ellenzéki állásponttal (amikor az ellenzék úgy megijedt attól, hogy migránssimogatónak titulálták, hogy rögtön beállt a Fidesz mögé – persze hiába, az a hely már foglalt volt) – az ellenzék most nem hátrált le arról, hogy biztonságot nem Orbán, hanem a nyugati szövetségi rendszerek tudnak csak biztosítani.

Ugyanakkor több szakértő szerint sincs sok értelme annak a kommunikációnak, hogy „mi mindent ugyanúgy csinálnánk, mint a Fidesz, csak nem hazudoznánk róla”.

A régóta az utcán kampányoló ellenzékiek azt mondják, hogy a Fidesz milliárdokból sulykolt elbizonytalanító kampánya hatásos.

„Folytatódott a Fidesz kommunikációjának az a technikája, hogy rengeteg erőforrással ráülnek az M.-Z. P.-videókra, és kivesznek belőle részleteket, amelyeket félre lehet magyarázni. Érezzük, hogy a Megafon full átmegy, nagyon hatékony módszer: visszajönnek a megafonos fordulatok, gondolatok a szavazóknál. Elér olyanokat is, akiket korábban nem ért el ilyen hatékonyan a Fidesz, ami elég rémisztő fejlemény” – mondja egy kampányfőnök.

Nagyon erős értelmezési monopóliumával így M.-Z. P. meggondolatlan kijelentéseiből nagy erőt tud kovácsolni a Fidesz. „M.-Z. P.-nek van ebben felelőssége, de mellé kell tenni a Fidesz erejét, ahogy ezt fel tudja használni” – mondja egyikük.

Egy csütörtöki háttérbeszélgetésen a központi kampány vezetői sem rejtették véka alá, hogy M.-Z. P. „nem éppen tankönyvi” megszólalásaival szemben tehetetlenek. Simon András kommunikációs vezető hozzátette, hogy M.-Z. P.-nek számtalan, még jelöltté válása előtt készített videója elérhető, úgyhogy azokból is tud válogatni a figyelmes fideszes.

„A Putyin-pincsi régi toposzunk, de most megelevenedett”

Köztudott, hogy későn állt fel a kampánystáb, és a közös, ráadásul mindenben konszenzussal döntő, pártdelegáltakból álló szervezet. A győztes sem volt felkészülve győzelmére, és a hat párt közti operatív együttműködés is érthetően nehezen alakult ki, hiszen most sikerült ilyen először.

A „rendszeridegen”, ráadásul az – azóta a saját kampányszótárából már kitörölt – ellenzékváltás jelszavát akkoriban még sűrűn használó (nem mellesleg vonzereje jelentős részét is innen nyerő) M.-Z. P.-vel még csikorgósabb volt az együttműködés, amelyet nem olajozott meg a Gyurcsány Ferencet a kampányból való visszavonulásra kérő megjegyzése és az új jobboldali párt alapításának rendszeres felemlegetése sem, ami a Jobbikot dühítette.

Októberben, közvetlenül a győzelme után többek szerint M.-Z. P. akár az ellenzékváltást is meg tudta volna csinálni, ha azt mondja, „ezek a feltételeim, ezeket a politikusokat nem szeretném”. Ehelyett frakció- és pártalapításról kezdett beszélni. „Amikor azt mondta, hogy frakciót akar, elhelyezte magát Gyurcsány Ferenc alatt a polcon. Gyurcsánynak lesz egy 35 fős frakciója, ő meg hajt az ötfősért. Ez stratégiai hiba volt” – mondja egy megkérdezett kampányguru.

Lefordítva a kampányra: a végeken azt érezték, hogy esetleges volt a kommunikáció, nem voltak tételmondatok, talking pointok, nem volt központi rendezőelv, hogy milyen üzenet kéne. Jellemző, hogy az egységes ellenzéki szervezet nevét (Egységben Magyarországért) valószínűleg még a politika iránt érdeklődők is nehezen tudnák megmondani. Ugyanakkor a pártok megszólalói már akkor sem beszéltek összevissza, egymást kioltó üzenetekkel, ami néhányuknál korábban örök témát adott a sajtónak. Igaz, félreérthetőségre nemritkán maga M.-Z. P. adott lehetőséget.

A szervezeti, strukturális építkezés, a pártok közti, „füstös szobás” tárgyalások időszaka a kampány leülését eredményezte. A divatossá vált szóval: elveszett M.-Z. P. „momentuma”. Közben ezerrel ment a magyar történelem legnagyobb, választás előtti osztogatása, a Fidesz fokozatosan erősödött, az ellenzék eltűnt. M.-Z. P. belebonyolódott frakcióalapítási kísérletébe, üzengettek egymásnak a szövetségeseivel, a sajtó a repedéseket kereste a koalíció falán, a házfalakon pedig ott sorakoztak a „mini-Feri-plakátok”.

De az egyre erősödő infláció, a kapkodó kormányzati gazdaságpolitika, az EU-támogatások blokkolása újból megnyitotta a lehetőségeket. Aztán február 24-én kitört a háború, ami megsemmisítette a Fidesz tizenkét éves unortodox külpolitikáját, és ami ennél is fontosabb, alaposan kikezdte Orbán tévedhetetlenségének látszatát.

Mégis rögtön defenzívában kezdett az ellenzék M.-Z. P.-nek a Partizánban elmondott, kifacsart szavai miatt. A kezdeti nyomás enyhült ugyan, de a Fidesz mégis sikeresen kiosztotta rájuk a bajkeverő szerepet. „A kommunikációnk nem proaktív lett Kelet–Nyugat témában, hanem azonnal defenzív. Miközben mi a háborút indító Putyin ügynökével harcolunk, nehogy már mi legyünk a háborús uszítók!” – dühöng egy helyi kampányfőnök.

Ugyanakkor a háború azért felerősítette a korábban is használt Kelet–Nyugat-kommunikációt is. „Van egy olyan tét, hogy putyini szövetséges legyen az ország vezetője, vagy tudunk-e nyugati fordulatot csinálni. Nem tudom, hogy ez átmegy-e, de erre fordult a kommunikáció.”

Kérdés, hogy legyőzheti-e ez az orbáni biztonságüzenetet az ellenzéki táboron kívül. Az összellenzéki kampány főnöke az említett háttérbeszélgetésen azt mondta, hogy „a háború és a válság fellazította a véleménystruktúrákat”, és a Fidesz-tábor elkezdett szétválni.

Tíz százalékuk – főleg a válság miatt – nem biztos, hogy részt vesz a választáson. Az ellenzékre persze nem fognak szavazni, de az ellenzéki kampány célja a hátralevő napokban az lesz, hogy negatív üzenetekkel erősítsék bennük az elbizonytalanodást.

A másik csoportot már a teljes népességben azonosították egy ötezer fős decemberi mérésben. (Ez vélhetően az a mérés, amelynek kiszivárgása miatt megváltak – ahogy Zaránd Péter mondta – Róna Dánieltől, a kampány méréseiért felelős szakértőtől, a 21 Kutatóközpont vezetőjétől.) Zaránd Péter olyan rejtőzködő szavazóként azonosította a teljes népesség hét százalékát, akik részt vesznek a választáson, kormányváltást is szeretnének, de nem mondják meg, kire szavaznának. Ők vidéki, városias környezetben élő, viszonylag képzett szavazók, akik úgy érzik, hogy megrekedtek. Kijönnek a pénzükből, de nem tudnak továbblépni, mondta a kampányfőnök. Őket pozitív üzenetekkel igyekeznek elérni a hátralevő napokban.

„Különböző csoportokban különféleképpen csapódik le a háború. Orbán jól csinálja, de hadd legyek optimista, mert a hatpárti ellenzék ebben elég következetes. A Putyin-pincsi régi toposzunk, de most megelevenedett. Az ellenzéki tábort hatékonyan mozgósíthatja, de félek, a bizonytalan tábor esetében ez nem hatékonyabb Orbánénál” – mondja az egyik evk-kampányfőnök.

Az Orbán–Putyin-azonosításnál intenzívebben rámozdult az ellenzéki kommunikáció a kibontakozó megélhetési válságra – és ez is marad a fő csapásirány, mondta kérdésünkre Simon András, a kampány kommunikációs vezetője.

Ha az emberek gazdasági válságot kezdenek érezni, bajban lesz a Fidesz

„Azt tapasztaltuk a terepmunka során, hogy a választás tétjeként a megélhetést, az áremelkedést, az alacsony béreket lehet megfogalmazni, mert az emberek ebben szeretnének változást” – mondta egy helyi kampányfőnök.

Szakértők világszerte azt vallják, hogy alapvetően meghatározza az emberek döntését a szavazófülkében, hogy milyennek látják a gazdasági helyzetüket. Sok hazai elemző szerint minden riogatás dacára valójában az előző két választáson is gazdasági alapon voksoltak az emberek. 2018-ban két számjegyű volt a reálbérnövekedés, 2014-re pedig a Fidesz már legyőzte a maga alkotta 2011–12-es második gazdasági válságot, és az emberek egy nagyon csúnya mélypont után kezdték azt érezni, hogy elindultak felfelé.

Mára viszont a fideszes szavazók ötöde is gazdasági válságot érzékel Magyarországon, igaz, 61 százalékuk szerint jó helyzetben van a magyar gazdaság – derült ki a Závecz Research kutatásából.

Ráadásul a válaszadók többsége (57 százalék) úgy gondolja, hogy Magyarország pénzügyi helyzete javulna, ha az Európai Unió által visszatartott támogatási pénzek megérkeznének az országba. A válaszadók többsége szerint Márki-Zay Péter eredményesebben tudna tárgyalni a pénz lehívásáról, sőt az ellenzéki pártszövetség támogatóinál (52 százalék) nagyobb mértékben értenek egyet ezzel az állítással a Fidesz-szavazók (70 százalék).

E szerint az ellenzék három tételmondata oda csap, ahol a legjobban fájhat a kormánypártnak:

Más problémát lát a Szabad Európa átlal megkérdezett veterán politikus. M.-Z. P. megépítettségét hiányolja: „Minden szerepet M.-Z. P. játszik: miért ő jelenti be a melegvideót? A hierarchia tetején a jóságos integrátornak kellene lennie.” (Hozzátehetjük: a leleplező videó elmaradásának M.-Z. P. általi bejelentése még érthetetlenebb.) Hivatkozik a Závecz Research kutatására: „Egy dolgot hiszünk el neki jobban, hogy Orbánnál jobban hozza a EU-pénzeket.” Egy másik kutatás szerint a többség Orbánt jobb vezetőnek tartja, viszont korruptabbnak, mint Márki-Zayt.

Közben az egy hónapja még népét kivont karddal harcba vezető Orbán-képet pár hét alatt átformálták a mindent rendbe tevő, a háborús káoszban biztonságot sugárzó, polárpulóveres jóságos nagypapává.

Váltás M.-Z. P. imázsában is megfigyelhető: utolsó megjelenéseiben már nem csak szavakban igyekszik a kormányzóképesség érzetét felkelteni.

Saját körzet

Alapvetően jelölőpártjuk bonyolítja a 106 körzet indulóinak kampányát. Más pártok helyi aktivistái is besegítenek, de ők sokszor inkább olyan választókerületbe járnak át dolgozni, ahol saját jelöltjük van. Egyik megkérdezettünk sem panaszkodott az előválasztáson egymásnak okozott sebekre.

„Valamennyire lehet más pártok aktivistáit is mozgatni akkor, ha a jelölt személyes kapcsolatai jók más pártokéval. Rajta múlik” – mondja egy budapesti kampánystábtag. Egy másik szerint a helyi tagságok kapcsolatain, történetén, korábbi tapasztalatain múlik, hogy ki mennyire segíti a másikat. Nem lehet kimondani, hogy valamelyik párt mindenütt jobban segítene egy másikat, ez körzetenként különbözik.

Ebből a szempontból hátrányban van a Mindenki Magyarországa Mozgalom tizenkét indulója. Hiába vannak befogadó pártjaik, nem számítanak saját jelöltnek (tavaly év végén ráadásul M.-Z. P. azért küzdött, hogy saját frakcióba gyűjthesse őket, amire a pártok nemet mondtak), és a mozgalom aktivistái inkább M.-Z. P. kampányában dolgoznak.

Aki egyébként hihetetlen mennyiséget dolgozik. Január 1. és március 15. között megfordult mind a 106 evk-ban, március 15-től csak a billegőkbe jár. Most, az utolsó napokban napi öt-hat kampánygyűlést tart.

Minden megszólalónk azt mondta, hogy nagy önállósággal dolgoznak az evk-ban. Viszont volt olyan kampánytag, aki nehézségnek tartja, hogy a kampány különböző rétegeit (M.-Z. P.–pártok–jelöltek) hogyan lehet összefogni.

„A tartalomgyártásban is látszik, néha csak utólag tudják, hogy mi ment ki a körzetükben, mert különböző listákból dolgoznak” – mondja. Szerinte nem a jelölt igényei alapján zajlik a kampány.

Egy másik körzet kampányfőnöke ezt nem érzi. „A központ létrehozta a központi narratívát és az arculatot, bár nem túl kapkodva. Ezek mutálódnak aztán az anyapárt és a jelölt stílusához.”

Ő azt látja a kampány erősségének, hogy nincs zaj az ellenzéki oldalon. Mindenki ugyanazt, egyfélét mond, nem oszlik meg az ellenzéki szavazó figyelme. „Egy tisztább, letisztultabb kampány folyik, remélem, ez átmegy a választóknak is.”

„Vannak tervezett lépések, és vannak gyors reagálásúak – meséli a vidéki kampányfőnök. – Az elsőt hetente, pár napra előre tudom meg. Máskor pár órán belül kapok valamilyen javaslatot, hogy ezt a témát érdemes-e kommunikálni vagy sem.” Egy másik kampány vezetője viszont azt mondja, ő nem kap rendszeresen kommunikációs paneleket a központból. Leginkább saját pártjának a központi kampánytanácsban ülő delegáltjától, illetve pártja kommunikációs vezetőjétől tudja meg, mi történik, mik a tervek a közeljövőre. „Így jönnek le a dolgok indirekt módon, időben eltolva.”

„De leghamarabb a miniszterelnök-jelölt Facebook-oldaláról értesülünk a talking pointokról – mondja. – Az árstop bejelentésekor gondolkodtam, mikor kéne megszólalni. Aztán M.-Z. P.-nél kijött egy poszt, és látszott, ahogy organikusan kezdi átvenni az ellenzék. Nem az volt, hogy 3-kor jött egy levél, hogy ez az üzenet.”

Két kampányfőnök is állítja a Szabad Európának, hogy a központi állásfoglalások nem kötelezők. „Kevés olyan tartalom van, amelyet időzítve, közösen koordinálva kell kitenni. Ez nem szervezetlenségből fakad, hanem az ellenállásunkból. Tavaly eleinte próbálkozott a központ, de nem voltak jó tapasztalataink a tartalmakkal. Szóvá is tettük, és ebben veszített a központ. Néhány ilyen kötelező üzenet van csak, például a kampánydal.”

Ezt azzal magyarázza, hogy az egyéni jelöltnek „van olyan autonómiája, hogy azt teszi ki, ami neki tetszik. De nem is mennek jól ezek a tartalmak, nem hoztak eredményt, úgyhogy elkoptak a jelölti oldalakról. Főleg ha van sajátod, és nem arra vársz, hogy megoszthass valamit.”

„Életünk hajrája”

A Fidesz tízszeres fölényben lévő utcai jelenléte, a közmédia kézivezérelt működtetése miatt az ellenzék alig látható. A Facebookon is három-négyszer többet költ heti szinten a Fidesz és szatellitjei, mint az ellenzék és csatolmányai.

Úgy tudjuk, a Fidesz megint kétharmadban bízik. „De ha az ellenzék kiemelten mozgósít ott, ahol a 2018-as részvétel alacsony volt, emellett eléri, hogy a falvakban otthon maradjon 10-15 százalék fideszes, akkor bármi lehet” – mondja egy kampányszakértő.

Ráadásul sokan utolsó pár napi impresszióik, érzéseik alapján döntenek, most kezdik felmérni a kínálatot.

Esélyt ad az ellenzéknek, hogy a háború megosztja a Fidesz táborát, akik a gazdasági válságot is kezdik már érezni. Míg tíz éven át a Fidesz azt tapasztalhatta, hogy az EU szidalmazása csak külpolitikai bonyodalmakat okoz, de itthon erősíti a szabadságharcos-imázst, most itthon is kontraproduktívvá kezd válni.

Ugyanis a teljes népesség majdnem hatvan százaléka gondolja úgy, hogy az ország pénzügyi helyzete javulna, ha az uniós pénzek megérkeznének az országba. Ennek elérésére jóval többen tartják alkalmasnak Márki-Zayt, mint Orbánt.

Ez a percepció segíthet orvosolni azt, hogy a jelek szerint M.-Z. P.-nek nem sikerült érdemben megszólítania a bizonytalanokat. De Márki-Zay még most is meglepetésember, nem csak frázis és önbiztatás, hogy eddig egyik választásán sem várták nyertesnek.

Bár „összepártozódott”, elmúlt kintről jöttségének varázsa, de kampánycsapata épít a hitelességére és morális indíttatására is. Emlékezetes, amikor egy interjúban a záró kérdésre, miszerint mit tenne fel a győzelmére, azt mondta: az életemet. Ezt a hitelességet igyekszik most, a kampány zárásakor átvinni a közös ellenzék egészére a kampánystáb, amikor közleményükben ezt írják: „Az Egységben Magyarországért élete hajráját futja.” (Szabad Európa)

„Copyright (c) 2020. RFE/RL, Inc. Az újraközlést engedélyezte: Radio Free Europe/Radio Liberty, 1201 Connecticut Ave NW, Ste 400, Washington DC 20036.”