Bárki írhat róla megemlékezést, méltatást, szakmai értékelést, de igazán senki sem képes leírni azt, amit ő megjelenített bárhol, ahol megfordult.

Sugárzott, sziporkázott, vitatkozott és végtelenül nyitott befogadó volt. Bármit hajlandó volt végiggondolni, emészteni, a legvadabb dolgokat sem lökte el magától. Nem képzett ellenségeket, nem dédelgetett nünükéket, tisztán gondolkodott és mérlegelt majd szűrt és újra beszállt a végtelen vitába, akár a módosított, vagy megtartott véleményével. Úgy tudott kicsi és alázatos lenni, mint nagy és meggyőző, de minden esetben ott volt az ember, a GERŐ.

Valami eltűnt vele, lehet, hogy egy kor, vagy csak egy embertípus, vagy csak a felelős, aggódó ember, aki úgy tudott hazafi lenni, hogy nem volt nacionalista, vagy olyan internacionalista aki sosem felejtette el, hol van a haza. Nyugodjon békében.