Április 27-én Oroszország bejelentette, hogy a Gazprom leállította a gázszállítást Bulgáriába és Lengyelországba, miután elmulasztották az Oroszország által a rubelben történő fizetésre kitűzött határidőket. Az Európai Unió arra törekszik, hogy válaszoljon, miközben a tagok tárgyalnak a következő szankciócsomagjuk tartalmáról, amely az orosz olajimport tilalmát tartalmazná.
Németország, Lengyelország és Hollandia lehetnek Oroszország legnagyobb vásárlói Európában, mégis Magyarország az, amely a leginkább vonakodik az Oroszország elleni további szankcióktól. Sőt Orbán Viktor magyar miniszterelnök még áprilisban azt mondta, hogy Magyarország rubelben fizet, ha Oroszország kéri. Ennek a kérésnek csak korlátozott hatása lesz az európai energiabiztonságra, de jelentős politikai következményei lesznek, különösen Magyarország számára.

Magyarország Stratégiája

Oroszország bejelentését, nem is beszélve a lengyelországi és bulgáriai export leállításáról, szerződésszegésnek minősítették, de még ha ez így is lenne, ennek nem lesz olyan következménye. Lengyelország évente 10 milliárd köbméter orosz földgázt importál, Oroszországgal kötött szerződésének egyébként decemberben kellett volna lejárnia. Bulgária 3 milliárd köbmétert importál. Ezek együttesen az EU teljes importjának mindössze 8 százalékát teszik ki. Már tervezik a veszteségek ellensúlyozását Norvégiából és Azerbajdzsánból, valamint az importált cseppfolyósított földgáz visszagázosítási létesítményeivel.

Nem világos, hogy Moszkva melyik országot tervezi legközelebb elvágni. Ennek határideje a nagyközönség számára ismeretlen, a Gazprom és ügyfelei közötti szerződések, tárgyalások részleteitől függ. Iparági források szerint azonban ez már májusban megtörténhet. Bármi is legyen a helyzet, az Európai Bizottság arra szólította fel a tagállamokat, hogy gondoskodjanak létesítményeik 80 százalékos telítettségéről novemberre, és bár nehéz megmondani az egyes tagállamok készletszintjét, a blokk készletei mindössze 33 százalékos tárolókapacitást értek el. .

Az sem világos, hogy Oroszország mennyit hajlandó levágni. Moszkva most nem engedheti meg magának, hogy túl sok bevételtől fossza meg magát. Talán ezért ajánlotta Moszkva kezdetben kompromisszumosnak tűnő javaslatát európai partnerei számára: az energiaimportőrök két számlát nyitnak a jelenleg nem szankció alatt álló Gazprombanknál, az európai vásárlók pedig eurót fizetnek az első számlára, ami után a bank konvertálja azokat rubelre, és helyezi át a pénzt egy második számlára. Ezután az összeget a Gazpromnak utalnák át.

De az ajánlat stratégiai is volt. Moszkva tudta, hogy ez nézeteltéréseket szül az európai államok között, és potenciálisan meggyengíti a nyugati szövetséget – ami az egyik alapvető célja Ukrajnában.. A javaslat lényegében három csoportra osztja az EU-tagokat. Az egyiket olyan országok alkotják, mint Belgium, Spanyolország és Románia, amelyek alig vagy egyáltalán nem importálnak gázt Oroszországból, és így megtagadhatják a kompromisszumot. A másodikba olyan országok tartoznak, mint például Lengyelország, amelyek csak részben függenek az orosz gáztól, és amelyek szerződései hamarosan lejárnak. Ezek az országok már új beszállítókat keresnek, és a közeljövőben fontolóra vehetik a kompromisszum elfogadását. A harmadik csoportba azok a nagy vevők tartoznak, mint Németország és Olaszország, amelyek az import gyors leváltásával küzdenek, és amelyek megbírhatják az üzletet, ha a készletek megszakításának veszélye drámai károkat okoz a gazdaságukban. Keresik a gázszolgáltatók leváltását és alternatív gázforrások keresését. Számukra az idő és az alkalmazkodóképesség a lényeg.

Magyarország egy kicsit kiugró. A közelmúlt EU-történelmével összefüggésben Budapest Oroszország fontos partnerévé vált. Az EU 2008 óta társadalmi-gazdasági problémákkal, a 2010-es évek eleje óta pedig példátlan menekültválsággal küzd. Következésképpen a tömbben az új kelet-európai országok támogatása és pénzügyi finanszírozása csökkent, mivel Nyugat-Európa példátlan problémákkal néz szembe. A nacionalizmus, a populizmus és az euroszkepticizmus időközben Európa-szerte erősödött. Az energiabiztonság már jóval Oroszország ukrajnai inváziója előtt aggodalomra adott okot a legtöbb európai állam számára.

E problémák közepette Magyarország szorosabb kapcsolatot kezdett Oroszországgal, amely energiabiztonságot és kötöttség nélküli beruházást tudna biztosítani. Ez a döntés természetesen kritikát váltott ki Brüsszelből, és Orbán Viktor miniszterelnök arra használta fel, hogy megerősítse itthon a támogatást, és a szuverenitás és függetlenség bajnokaként pozicionálja magát a folyamatosan behatoló Európával szemben.

Előnyök

Jelenleg Magyarország földgázimportjának nagyjából 75 százaléka, az olajimport 65 százaléka Oroszországból származik. Ez azt jelenti, hogy az importárak a politikai stabilitás kérdései. Budapest tavaly ősszel korlátozta az energiaárakat, hogy megvédje a hazai fogyasztókat az olajárak emelkedésétől. A kormány adókedvezményeket és támogatásokat biztosít, az árbefagyasztás költségeit pedig jelenleg megosztják a nagy szereplők, a kiskereskedelmi benzinkutak és a kormány között. Érthető, hogy a kormány miért vonakodik Oroszország szankcionálásától.

De Magyarország Oroszországhoz való igazodása túlmutat az energián. Geopolitikai imperatívusza és az ebből fakadó stratégia a belső biztonság fenntartása, miközben törekszik befolyásának kiterjesztésére és hatalmának jelenlegi határain túlra való kivetítésére. Ehhez egyensúlyra van szükség a Nyugathoz való igazodás és Oroszországhoz fűződő kapcsolatai között.

Magyarország stratégiájáért két jelentős történelmi esemény a felelős. Az első és legfontosabb az I. világháborút követő trianoni békeszerződés, amely a térség nemzetállamainak formálódásaként átengedte az egykori Osztrák-Magyar Birodalom részeit a Balkánnak és Kelet-Európának. Azóta Magyarország célja az volt, hogy befolyást szerezzen, és végül visszaszerezze az általa jogtalanul elvesztett földterületet. A hidegháború idején Budapest nem volt elég erős vagy független ahhoz, hogy visszaszerezze ezeket a területeket, de amióta a konfliktus véget ért, összehangolt erőfeszítéseket tett a magyar választásokon szavazó ottani magyar közösségek ellátására.

A második az 1956-os magyar forradalom. A felkelést a szovjetek egy intenzív nyári felkelőharc után elfojtották, és miután az Egyesült Államok nem volt hajlandó szembeszállni a szovjet fellépéssel, végül kudarcot vallott. A legtöbb magyar az eseményt egyszerűen annak bizonyításaként fogja fel, hogy Amerikában nem lehet megbízni. Ennek ellenére Magyarország NATO-taggá vált, mivel elismerte a Nyugat fölényét Oroszországgal szemben, és miután megértette a tagság gazdasági előnyeit, csatlakozott az EU-hoz. Mégsem bízott teljesen egyik szervezetben sem, és soha nem tagadta meg teljesen Oroszországgal való kapcsolatait.

Mindez megmagyarázza Magyarország álláspontját. Budapest az orosz energiától függ, így bár a nyugati intézmények felszívták, továbbra is jó munkakapcsolatra van szüksége Moszkvával – és fordítva. Oroszország semmilyen feltételt nem szabott a magyarországi befektetéseinek és üzleti kapcsolatainak. A Nyugathoz való viszony megromlása az utóbbi időben még előnyösebbé tette a magyar-orosz románcot.

Mindez segít megmagyarázni Magyarország válaszát az ukrajnai invázióra. Nem ítélte el Oroszországot úgy, mint mások, inkább a kelet-európai magyar közösségek védelmére összpontosított megjegyzéseivel, miközben némileg hozzájárult ahhoz, hogy az ukrán menekültek Európa többi részébe kerüljenek (amit nem volt hajlandó megtenni más bevándorlási válságokban, amikor a menekültek a Közel-Keletről és Észak-Afrikából érkeztek). Budapest a minimumot megtette annak érdekében, hogy a NATO felerősítse a keleti szárnyat, és lehetővé tette a NATO átvonulását és az országban való állomásozását, de megtiltotta a NATO-tagországokból és az Egyesült Államok szövetségeseiből érkező fegyverek és felszerelések Kijevbe szállítását. (Itt ismét a belpolitika játszik szerepet. A kampányszezonban a kormány megértette, van esély arra, hogy Oroszország nyer.)

Hibák

A nyilvánvaló előnyök ellenére Magyarország stratégiája nem olyan sikeres, mint amilyennek látszik. A háború kimenetelének egyre kevésbé világossá válásával az egyetlen kézzelfogható előny az, hogy kedvezményes orosz gázt kap, amikor a többiek tülekednek. De még ez az előny is kérdéses lehet, ahogy a dolgok fejlődnek.

Mindeközben úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság komolyan veszi azt a fenyegetést, hogy lefaragja a magyar uniós támogatást, ha nem oldja meg a jogállamiság problémáit. Már az ukrajnai orosz invázió előtt fenyegetőzött, de mivel Budapest nem vette komolyan, és mivel Magyarországot nehéz volt rávenni az EU (és az USA) Oroszország elítélésére vonatkozó irányvonalára, a bizottság eljárást indított. közigazgatási eljárást Magyarországgal szemben, reálisabbá téve a követelést. (Még ha az EU nem is ismeri el, hogy az eljárás az ukrajnai konfliktushoz kötődik, az időzítés sokatmondó.)

A bizottság most először indít ilyen eljárást, amely azon az elven alapul, hogy az uniós források folyósításának feltétele az olyan értékek tiszteletben tartása, mint a jogállamiság, és a rendszerszintű problémákkal küzdő országok finanszírozási veszteséget okozhatnak. Várhatóan öt és kilenc hónapig tart. Ez magában foglal majd két konzultációs fordulót is Budapesttel, de ha a tárgyalások nem vezetnek eredményre, a bizottság „adminisztratív korrekciós intézkedéseket” fog kidolgozni, amelyeket a többi EU-tagországnak minősített többséggel kell elfogadnia vagy módosítania a Tanácsban – ez a folyamat legfeljebb három hónapig tarthat.

Sokan az EU lépését precedensteremtő kísérletnek, figyelmeztetésnek tekintik a többi európai ország számára az uniós források és a demokratikus normák tekintetében. Részben így van, de mivel évek óta tart a viszály Brüsszel és Budapest között, az időzítés mást jelez: ez Oroszország támogatásának, vagy legalábbis annak, hogy nem igazodik az EU-hoz a háborúban, következménye. A következő tárgyalásokon Budapesten múlik, hogy megtárgyalja álláspontját, és eldöntse, Európa vagy Oroszország a megbízhatóbb és pénzügyileg termelékenyebb partner.

Magyarország stratégiájának másik hibája a földgáztranzitállamokba vetett bizalom. A gáz elszívása etikátlan és sok esetben illegális, és Oroszország azt mondta, hogy minden olyan ország szállítását megszakítja, amelyik ezt a taktikát alkalmazza. De ez nem túl hatékony fenyegetés. Ha már Lengyelországot vagy Bulgáriát is veszélybe sodorták, mi akadályozza meg őket abban, hogy a területükön áthaladó gázt Magyarországra vigyék? Mindketten alternatív ellátást keresnek, így nem valószínű, hogy megteszik. De mindenesetre az egyetlen fél, aki ezt tudná, az maga a Gazprom. És ki tudja igazán ellenőrizni a Gazprom által elmondottak pontosságát?

Előfordulhat, hogy a következő hónapokban Magyarországnak Brüsszelnek adott válasza befolyásolja a Gazprom válaszát Budapest energiabiztonsági aggályaira. De akárhogyan is dönt, az energiarejtvény Európában megmarad. Oroszország ismer és használ néhány kulcsfontosságú sebezhetőséget, Brüsszel pedig azért küzd, hogy politikája és gazdasága összehangolt legyen, miközben a nemzetállamok azért küzdenek, hogy stabilak maradjanak.

Szerző: Antonia Colibasanu / Geopolitical Futures