Mert kilátástalan, de most elém került Kertész Imrének ez a mondata: „Csak az tart ki, akiben elegendő gyűlölet és megvetés ég...”
Egy radikális élet radikális útmutatása. 
De hiába is ajánlja a mifelénk egyetlen célravezető receptet, ezen a tájon mindig csak a gonosz radikális. És akár a száguldó vonat előtt sorban zöldre váltó szemafor, a mai hatalom is szabadjelzést kap mindenhol. 
Ezekben a hetekben történetesen a szemétszállítást, a kéményseprést és a városnézőbusz-bizniszt államosítják, elvéve ezrek megélhetését, megkezdték a Zsolnay-gyár elrablását, és beolvasztják, azaz megsemmisítik a legjelentősebb hazai informatikai fejlesztő intézetet.
Mindent lezúznak, hazavisznek, szétosztanak egymást közt. 
Amire szemet vetnek, megszerzik, mindegy, hogy az egy gyár, vagy csak egy eszpresszó, terasz, romos kastély – minden kell nekik, majd a pénzünkön felújítják, és Ráhel meg István nevére íratják. 
Nincs ebben semmiféle ideológia és vízió, csak nyers rablás és agresszió – erről kéne valamennyi elérhető fórumon beszélni. Csakhogy továbbra sem ez az uralkodó értelmiségi hang. 
Hanem ez.
„Higgyünk abban, hogy érdemes államfilozófiai, szellemtörténeti és szociológiai magyarázatot találni ahhoz a hazudozáshoz és törvénytelenséghez, ami percről percre a szemünk láttára történik.” - írja a közismert politikai elemző és helyezkedő Somogyi Zoltán.
Nem, ne higgyünk benne. 
„Gondoljuk azt – ajánlja még Somogyi –, hogy a kormányzó magyar jobboldalnak van értelme azon túl is, hogy politikai vezetőik luxusban élhessenek”. 
Nem, ne gondoljuk azt. 
És ne olvassunk Tölgyessyt se, akiről nehéz eldönteni, hogy dicsér vagy bírál. 
Meg olyan elemzőket se nagyon hallgassunk, akikből valósággal dől a jobbító szándék: hogy így kéne meg úgy kéne, miért nem látja be végre a kormány, és hogy felnőttként kéne kezelni a társadalmat. 
Valóban, felnőttként, de nem a kormánynak, hanem nekik, hiszen diktatúra és állampolgár viszonya törvényszerűen szülő-gyerek kapcsolat. 
És ez az ellenzéki értelmiségi magatartás itt van mintegy csokorba foglalva a Klubrádió egyik műsorvezetője által: Csak azt nem értem, hogy ez a jelenlegi kurzus miért akar mindent maga csinálni.
A kapituláció apostolai.
Mert persze ő is nagyon jól érti, csak nem szabad neki: le van tiltva, kívül-belül, a fejében, az irodában, ebben az egész kifacsart, amortizált magyar idegrendszerben.
Mint egy kényszerzubbony, úgy tapad rájuk a hazugság és a rettegés. 
Pedig, ha következetesen diktatúráról beszélnének, nem kéne tovább menüettezniük, álságosan tanácsokat osztogatniuk. Azt mondják, azért nem érdemes diktatúráról beszélni, mert ez nem találkozik az emberek napi tapasztalataival. Valóban nem, csakhogy Kádár alatt sem találkozott, mégis az volt. De ha nem akartál falat bontani, pont úgy, mint ma, akkor ott sem esett semmi bajod. 
Mert a diktatúra nem a napjaidat teszi tönkre, hanem az életed.

Bruck András