Simicska Lajos a jobboldaltól ellopott és fordulatra kényszerített médiájában kinyitotta a mesegyűjteményét, és bosszúból kitalált, légből kapott mindennapi regékkel tesz fel mindent egy lapra Orbán Viktor megbuktatása érdekében. Kiderült, a Semjén-ügy lejáratás, a Kósa sztori orbitális kamu, a fedett FBI tanú és az 1300 milliárd meg akkora hazugság, hogy nehéz mélyebbre süllyedni. Ön ismeri Simicskát, van még lejjebb? A magyar választók hisznek még a mesékben?

Kemény piálós bulik lehetnek a Radóc utcai mesepalotában, az kétségtelen. Az FBI-os gyémántos védett tanús kamusztori megjelenése már nem is nevetséges, hanem inkább tragikus. Hangulatkeltésre talán jók ezek, másra nem. Lejjebb ugyan mindig van, de szerintem a választók tudják, hogy Simicska egy sértett ember. Sem őt, sem az ellopott médiabirodalmát nem lehet már komolyan venni.

Mekkora a baj, ha már Dopeman méltatja videóüzenetben Orbán Viktor miniszterelnököt? Dicsérjen meg téged a Dopeman?

Ebből is látszik, hogy Orbán Viktor képességeit, teljesítményét őszinte pillanataikban még az ellenfelei is elismerik.

Bár a Békemenet helyretette a hódmezővásárhelyi pofont, de a jobboldali választók körében még mindig beszédtéma a bukás. Önnek mit üzent a hódmezővásárhelyi vereség?

Azt, amit eddig is tudtunk, hogy nincs lefutott választás.Nincs az a mért előny, ami biztos győzelmet jelent. A politikában is bármi megtörténhet. Tény ugyanakkor, hogy Hódmezővásárhelyen nagyon egyedi eset történt. A számok 2014-hez képest nem változtak. A kormánypárti jelölt most is ugyanannyit kapott. A különbség leginkább az volt, hogy az ellenzéki pártok nem vettek részt a választáson, utólag viszont mindenki saját győzelmének tekinti az eredményt. Egy független jelölt mögé bújva valójában megvezették a választókat, és ezt lényegében egy hónap alatt mindenki saját szemével is láthatja. Másfelől egy helyi, időközi önkormányzati választást nem lehet összehasonlítani az országgyűlési választásokkal, mert más a tétje, más a struktúrája, más az ellenzéki felállás is. Most, másfél héttel a választások előtt a baloldal még mindig nem fedi fel a lapjait az egyéni körzetekben, nem lehet tudni, ki lép majd vissza és ki indul el. Sumákolnak. De kár ezen sokat lamentálni, egy feladat van: dolgozni kell, menni előre és újra el kell nyerni a választók bizalmát.

Az ellenzéki pártokon, a simicskásított, liberálissá lett Jobbikon, a Hadházy személyében Simicskával paktumhajón is tárgyaló LMP-n, a prímszámokkal dobálózó Gyurcsányon, és a már számos pártot megjárt Karácsonnyal kipitykézett MSZP-n külföldről is egyre nagyobb a nyomás, hogy jöjjön létre a horrorkoalíció és érdekeknek megfelelve távolítsák el az útból a magyar kormányt.

Az ellenzéki pártok nem szabadok és nem függetlenek. A Jobbikkot tokkal-vonóval vásárolta fel Simicska, tisztán látszik, ott ő kéri a zenét. A többi baloldali párt meg állandóan keresi Soros és Brüsszel kegyeit. Megfelelési kényszereik nem belföldre, hanem külföldre irányulnak. Mindeközben nem mondanak komolyan vehetőt arról, hogy egy ilyen horrorfelállásban hogyan alakítanának kormányt.

Annyit tudunk – azt is Gyurcsánytól, hogy még izgalmasabb legyen -, hogy ha nyernének, hónapokig elhúzódó koalíciós tárgyalások következnének, majd megegyezés hiányában valószínűleg egy új választást kellene kiírni. Ez klassz, de az ország kormányzóképessége nem játék. Főképp ilyen európai helyzetben nem. A kormányalakítás nem lehet egy liberális traccsparti szétfolyós terméke. Persze attól tartok, épp ez a cél: instabil, gyenge kormány, függésben tartott politikusokkal. Világosan látszik, Brüsszel és a Soros-birodalom el akarja hallgattatni Magyarországot, ehhez pedig meg kell buktatni a jelenlegi kormányt, és a bevándorlást támogatókat kell helyzetbe hozni, akik lebontanák a kerítést.Azt akarják, hogy tűnjünk el a tömeges illegális bevándorlás útjából. Ennyiről van szó. Mi a brüsszeli felfogással szemben úgy gondoljuk, az, hogy tagjai vagyunk az európai közösségnek, nem jelenti azt, hogy kuss a nevünk. Magyarországnak is vannak érdekei és szempontjai. Azt pedig egyre többen ismerik fel Európa-szerte, hogy a magyar álláspont az egész közösséget védi. Ezek tehát az egymásnak feszülő álláspontok, erre a meccsre akarnak mind 106 körzetben egy győzelemre esélyes jelöltet találni.

Apropó, taktikai szavazás, egyetlen jelölt. El tudja képzelni, hogy Gyurcsány Ferenc a Szemlőhegyen mondjuk a jobbikos jelöltre húzza be a saját ikszét, ha abban a körzetben Vona embere a legesélyesebb?

Simán el tudom képzelni. Gyurcsányék és Vonáék már rég óta együttműködnek, most is tárgyalnak helyi szinteken. Ezek a pénzért és a hatalomért bármire képesek.

Tizenkét évvel ezelőtt Józsefváros még baloldali fellegvárnak számított, azóta itt is elég nagyot fordult a világ. Mára inkább polgári városrész lett a kerület? Önt befutónak gondolja a többség.  

Kijelenteni sosem lehet, hogy itt egy jobboldali, polgári jelölt simán befutó, de bizakodóan állok a választáshoz.Országgyűlési választáson és mindhárom polgármester választáson is ötven százalék fölötti eredménnyel nyertem el a választópolgárok bizalmát. Az idei annyiból lesz más, hogy most Ferencváros jelentős részén is meg kell mérettetnem magam, az ott élők pedig nyilván kevésbé ismernek. Azonban a két kerület megoldandó ügyei számos ponton hasonlítanak, rengeteg közös tervünk van, amelyeket együtt könnyebb lesz megvalósítani. Vannak mögöttünk már eredmények, úgyhogy bátran vállalkozom a ferencvárosiak szolgálatára is. Azt még azok is biztosan tudhatják rólunk itt helyben, akik nem támogatnak minket, hogy nem szaladunk el a kihívások elől. Amit elvállalunk, azt elvégezzük. Enélkül a kiszámíthatóság nélkül, nincs is értelme egy közösség képviseletének.

Gettóból Budapest egyik legdinamikusabban fejlődő kerületévé vált Józsefváros. Melyik fejlesztésre, eredményre a legbüszkébb?

Hosszú felsorolás lenne… Röviden arra, hogy a “nyóckerből” Józsefvárost csináltunk. Talán ez keretezi be leginkább eddigi munkánkat. Egy lenézett, lesajnált, reménytelen negyedből, reményteli városrész lett. Az a kényelmes helyzetünk van, hogy ezt nem kell nekünk elmondanunk, elmondják helyettünk a tények, a kutatások, a befektetők, a turisták, a számok. Arról személy szerint én jobban szeretek beszélni, hogy mi az az ezer dolog, ügy, feladat, gond, ami még előttünk áll. Mert van bőven még miről beszélni. Ez persze maga a motiváció is. Sok támogatandó élet, sok nehéz sors, sok felújítandó homlokzat, sok rendbehozandó közterület van még. Pusztán annyit állítok tehát: az irány szerintem jó, az eredmények jönnek, de a feladat még mindig tengernyi. Erre jelentkezem most ismét.

Itt, abban a kerületben, ahol a roma kisebbség aránya magasabb, mint más fővárosi kerületben, ön mit gondol Orbán Viktor azon miskolci mondatáról, hogy Miskolcon az emberek tudják, hogy mi az a bevándorlás, mert volt, amikor a városba a városon kívülről tömegesen bevándoroltak, és mit gondol arról a felháborodásról, amely arról szólt, hogy a kormányfő lemigránsozta a cigányokat?

Én mást értettem abban a mondatban, mint a liberális médiumok. Az ügy háttere, hogy annak idején Gyurcsány Ferencék egy ezer sebből vérző beköltöztetési programot hajtottak végre Miskolcon, ami egy mesterségesen generált folyamat volt, és komoly konfliktusokat okozott a helyiek között. A párhuzam szerintem csak annyi, hogy ha egy megyében, azonos nyelvű emberek között történik ilyen szervezett ide-oda költöztetés és ekkora konfliktusok alakulnak ki belőle, akkor gondoljunk bele, mit okoz ez kontinensek, teljesen különböző kultúrák között. A két eset bár jelentősen eltér, mégis ott ér össze, hogy amennyiben erőszakos betelepítéssel próbálnak meg társadalmakat, közösségeket megváltoztatni, abból szinte törvényszerűen baj lesz.

A nyóckerből Józsefvárossá lett kerületben mi a valódi tétje az április 8-i választásnak?

Szerintem a tét mindenhol ugyanaz: megmaradunk-e magyar országnak, vagy bevándorlóország leszünk? Kockára tesszük-e fizikai, kulturális és gazdasági biztonságunkat, vagy megvédjük az ország és Európa határait? Józsefvárosban ráadásul a saját bőrükön tapasztalhatták meg az itt élők, hogy mit jelent, ha illegális migránsok ezrei lepik el szinte órák alatt a várost. Április 8-a elsősorban arról szól itt nekünk, hogy megtörténhet-e még egyszer az, ami 2015 nyarán a Keleti pályaudvarnál és a II. János Pál pápa téren megtörtént. Ha a politikai ellenfeleimen múlik, a 2015-ös budapesti állapotok ezentúl részei lesznek a mindennapoknak. Ezt kell mérlegelni, minden más vita csak ezután következik.

Budapesten, a Demszky-hagyatékokkal és szocialista rombolásokkal terhelt fővárosban másként kell politizálni, mint vidéken? Egyáltalán sikerült már letörölni a liberális város jelzőt a tábláról?

Budapest szerintem nem liberális város. Ha az lenne, akkor nem Tarlós Istvánnak hívnák a főpolgármestert, hanem mondjuk Juhász Péternek. Ezt csak a liberális véleményvezérek hangoztatják, sokan meg elhiszik és tényként kezelik. A fővárosban nagyon sok, nemzeti értékeinket tisztelő, felelősen gondolkodó polgár él, akik nem szavaznak úgynevezett liberális politikusokra. Olyanokra csak kevesen szavaznak. Az is igaz, hogy a fővárosban a munkásbaloldalnak sok évtizedes hagyományai, gyökerei vannak, de ezek sem olyanok, amelyre egy mai anarchista-liberális politikát építeni lehetne.

Az is tény, hogy ez a rengeteg Soros-szervezet, Soros-média, felelősség nélküli ilyen-olyan gittegylet elsősorban itt fejti ki a tevékenységét, és ez érezhető, nem szabad alábecsülni sem. Itt eltérnek a médiafogyasztási szokások is és az ellenzéki kispártok is főként itt ténykednek. Budapesten kiélezettebb a verseny, keményen meg kell dolgoznunk a politikai sikerekért, és durván támadnak ránk nap mint nap az ellenfeleink. De a liberális város kérdéséhez talán még csak annyit, hogy a főpolgármesteren túl, a huszonháromból tizenhét kerületben jobboldali polgármester ül, ötben balodali, és csak egyben liberális, aki maga Karácsony Gergely. Az ő munkához való hozzáállásáról meg hosszan tudnánk beszélni…

Ön az elért eredmények hangsúlyosabb kommunikálásának a pártján, vagy a sorosozás pártján áll?

A kettő olyannyira nem zárja ki egymást, hogy ki is kell mondanunk: ha bevándorlóország leszünk, veszélybe kerülnek az eredményeink is. A gazdasági növekedésünk, a béremelések, a nyugdíjprémium, a munkahelyteremtés, a családi adókedvezmény, a csökkenő adók, minden. Erről beszélni kell. Világossá kell tennünk, hogy az illegális bevándorlás olyan pénzügyi terhet is jelentene Magyarország számára, amelynek a teljesítése ellökne minket a további bővüléstől és veszélyeztetné az eddig elért eredmények megtartását is. Ahhoz, hogy ezt megértsük, bizony beszélnünk kell magukról az eredményekről is. És igen, az is elengedhetetlen, hogy megnevezzük azokat, akik ránk támadtak és veszélybe akarják sodorni jövőnket. Ennek az élén pedig Soros György áll. Így hívják az embert, aki felmérhetetlen erejű hálózatot működtet, megvásárolt zsoldosokon keresztül befolyásolja a magyar belpolitikát is. A Soros-kampányra adott hisztérikus kirohanások a túloldalról pedig önmagukért beszélnek. Eddig szerettek ezek a szervezetek félhomályban lenni, titkolni a külföldről kapott pénzüket, szerették közönséges politikai aktivisták kiadni magukat úgynevezett újságíróknak, szerettek a függetlenség leple mögé bújni. Ez most megváltozik. Személy szerint én azért fogok mindezek ellen küzdeni, mert sem a fiamat, sem a lányomat nem akarom egy olyan veszélyes és torz világban felnevelni, amilyenről ezek álmodoznak. Ez a helyzet. A kampányra visszatérve, tudomásul kell vennünk, ma a politika legfőbb törésvonala a bevándorlás kérdése. A közelmúltban lezajlott európai választások, az ausztriai, csehországi, németországi és olaszországi voksolások is erről szóltak. Ezért erről nem lehet nem beszélni, ez maga a tét.

Ha valaki nem PC politikus, akkor éppen ön nem az. Volt, amikor a politikai korrektség megkötötte a kezét, és valamely tervének másként kellett nekikezdenie?

A píszít a világ legnagyobb cenzúrájának tartom. Valakik, valahol kitalálták, hogy miről nem lehet beszélni, még akkor sem, ha az úgy van, ahogy mindenki látja. Ez számomra nem elfogadható, a munkában pláne nem szempont. Mellesleg a bírálóink velünk szemben sem különösebben píszík, ha jól nézem.

Azt írták önről, hogy már ott repked a belügyi szervek fölött, és ha Pintér Sándor belügyminiszter valóban nem vezeti tovább a tárcát a következő ciklusban, akkor ön lehet az utódja. Van ilyen ambíciója?

Ezek alaptalan találgatások. Unaloműzésre alkalmas egy ilyen hír legyártása, másra nem. A legjobb döntés az lenne, ha továbbra is Pintér Sándornak hívnák Magyarország belügyminiszterét, ebben nálunk nincs semmilyen vita.

pestisracok.hu