A békemenetek szervezője cserével jutott két lakáshoz is a várban, a cserébe adott ingatlant viszont később visszavásárolta. Bayer Zsolt azzal védekezett: fogalma sem volt arról, mit ír elő a lakástörvény, az ügyvédek utasításait követte. (rtl.hu)

Bayer Zsolt az Azonnalinak elmondta hogyan jutott lakáshoz a Budai várban:

"Elmondom, mert ismerem a történetet. Ha volt valaha aljas, ocsmány, gusztustalan támadás ellenem, az éppen ez volt. A budai várban egészen ritka kivételektől eltekintve önkormányzati lakások vannak. Az önkormányzati lakásokat a rendszerváltás után az állam felajánlotta a bérlőknek, hogy kedvezményes áron megvehetik. Ebből a csomagból a budai vári lakásokat kivették, nem lehetett felajánlani megvételre, mert ezek műemlék-épületek, sőt a világörökség részei. Attól féltek, hogy ha magántulajdonba kerülnek, akkor mindenki elkezdi átalakítgatni őket, vége a műemlékeknek és a világörökségnek.
Szerintem ez egy nagy baromság volt, mert ugyanúgy el lehetett volna adni őket, és egy nagyon szigorú szabályzatot ki lehetett volna dolgozni, hogy ne változzon az épületek műemlékjellege. Mi történt azóta? Ha valaki a budai várban lakik egy önkormányzati lakásban és van valaki, aki oda fel szeretne költözni, akkor a kereslet és a kínálat többnyire fedi egymást. Nagyrészt idős emberek akarnak eljönni onnan, mert a lakások kilencven százaléka dohos, vizes, lepusztult, penészedik.
Az önkormányzat sose fogja megcsinálni, ők el akarnak jönni, pénzt akarnak, nem másik lakást, mert az vagy van, vagy mennek a gyerekekhez. De nem tudják eladni, mert az önkormányzati tulajdonban levő bérleményüket nem adhatják el, hanem csak elcserélhetik.
Most már tudom, kiokosodtam, nagyon jó vagyok benne. A budai önkormányzatnak van egy hivatalos újságja, a Várnegyed. Kitaláltuk, hogy akkor menjünk a Várba, szerezzünk ott egy lakást. Mit csinál ilyenkor az ember? Fogja az önkormányzat hivatalos újságját, a Várnegyedet. Fölüti a hirdetésoldalt, négy flekkben vári lakások hirdetése. Mindegyik így szól: „budai várban lévő, ilyen és ilyen lakásomat eladom”. Nem elcserélem – értik, ugye –, hanem „eladom”! Az önkormányzat hivatalos lapjában! 
Megnéztünk vagy tizenöt eladó vári lakást, egy megtetszett. Aztán következik az ingatlanközvetítő iroda, amelyik lebonyolítja az egész dolgot. Megvesszük, oké. Jön pár ügyvéd és elmondja, hogy ez úgy működik, hogy el kell cserélni, aztán vissza kell venni, és akkor így jut hozzá a bérlő ahhoz a pénzhez, amit szeretne. Két ügyvéd megcsinálja a szerződéseket, ráteszi az ügyvédi szárazpecsétet. Miután én elolvastam az önkormányzati újságban, hogy mennyi az ára, nem az ujjamból szoptam, mégis mit kellett volna nekem mondani? Hogy „hahó emberek, itt valami nagy gáz van”? És utána én meg hallgatom, hogy ingyen jutok hozzá vári lakásokhoz, amiért én sokkal kevesebbet fizetek, mint bárki más. Hát egy lószart mama! És jó, ha tudják: aki az elmúlt harminc évben „lakáscserével” felkerült a várba, azoknak nagyjából a 80 százaléka így került fel. Ugyanis másképpen nem is lehet.
Tegyük tisztába a dolgokat. Amikor én ezt az egészet 2017-18-ban lezongoráztam és kifizettem a pénzt, majd felújítottam ugyanannyiért a lakásokat, nekem fogalmam sem volt. Mikor olvasgatok én lakástörvényt önök szerint? Menjenek fel a Várba és kérdezzék meg: tízből tizenegy így csinálja, mert máshogy nem lehet. És akkor engem kezdenek el cseszegetni?
Először ugye mivel? Azzal, hogy én bérleti díjat kevesebbet fizetek. Három perc alatt bebizonyítottam, hogy ez hazugság. Én? Van, aki ezer forint per hóért bérel magának lakást éveken keresztül, és engem cseszegetnek, hogy én „csak” 42 ezret fizetek? Mindenkinek elment az esze? Aztán mikor ez kiderül, és elmondom, hogy nem, hazudtok, nemhogy kevesebbet, többet fizetek jelentősen, mint egy csomó másik bérlő, utána jönnek, hogy igen, de hogy szerezted? Akkor megnézem a lakástörvényt, beszélek az ügyvéddel: mindenki így ment föl a Várba az elmúlt harminc évben. Mindenki."