Orbán nem részletezte, hogy ki lehet ez a kétezer ember, és mit csinál, azt pedig főleg nem, hogy egészen pontosan honnan tudja kormány, hogy ezek az emberek hogyan dolgoznak. De a beismerés a gyakorlatban azt jelentheti, hogy a magyar kormány körülbelül kétezer embert figyel meg, és listán rögzíti őket mint Magyarország ellenségeit.

Mivel Orbán alapvetően kampányfogásként dobta be ezt az információt, és a legutóbbi nyílt fenyegetése mellett (amikor arról beszélt, hogy a választások után elégtételt vesznek) két dologra lehet jó: a „Stop Soros”-törvénycsomag létjogosultságának megindoklására és a félelemkeltésre az ellenzékben, illetve a civil szervezetek körében.

De van olyan európai példa, ráadásul nem is olyan régről, amely azt mutatja meg, mennyire veszélyes egy kormányfőnek Soros Györgyre hivatkozva tömegesen megfigyelnie újságírókat, civil szervezeteket és állampolgárokat.

A nemzetbiztonsági bizottság ülésein legalább beszélni kellett volna arról, ha a magyar titkosszolgálatok ekkora csoportot figyelnek meg, mert nemzetbiztonsági kockázatnak tartják őket. De a parlamenti bizottság hónapok óta nem végzi el a munkáját, mert Németh Szilárd és a Fidesz-frakció mondvacsinált indokokkalakadályozza azt. Így, mivel a magyar titkosszolgálatok hónapok óta országgyűlési felügyelet nélkül működnek, igazából nem tudjuk, hogy valóban megfigyelnek-e Magyarországon kétezer olyan embert, akiket a miniszterelnök közellenségnek tart.

Macedóniában 2015-ben hatalmas tüntetések kezdődtek, amikor kiderült, hogy Nikola Gruevszki miniszterelnök húszezer embert, köztük majdnem minden ellenzéki politikust és újságírót hallgattatott le telefonon. A botrányba először a belügyi és a közlekedési miniszter bukott bele, aztán a hírszerzés vezetője, Szaso Mijalkov, végül a komplett kormány. Mijalkov egyébként Gruevszki unokatestvére.

Mijalkov a lemondásakor még mindig arra hivatkozott, hogy ezt a botrányt az ellenzék erőszakolta ki, és reméli, hogy a lemondása segít majd elcsendesíteni a hangulatokat.

Nem sikerült. A lehallgatásból hosszú, két évig tartó belpolitikai káosz lett. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a lehallgatások utáni eljárásokban az elnök, Gjorge Ivanov kegyelmet adott a vádlottaknak és leállította a nyomozásokat. Eközben az ellenzék folyamatosan hozta nyilvánosságra a hangfelvételeket, amelyek a botrányt bizonyították.

Előre hozott választás jöttek, amelyen senki nem szerzett többséget. Gruevszki kormánypártja tíz mandátummal maradt az abszolút többség alatt, a legnagyobb ellenzéki párt tizenkettővel. Végül ők tudtak megegyezni az albán kisebbségi párttal, hogy kormányt alakítanak, amivel csak egy probléma volt: senki nem kérte őket fel rá. Ivanov elnök ugyanis jó darabig nem volt hajlandó lehetőséget adni a kormányalakításra az ellenzéknek.

Kormány hiányában Macedóniát a korábbi kormánypárt irányította ügyvezetőként. És szépen lassan sikerült megfordítaniuk a tüntetések menetét. Először feszültséget szítottak az albán kisebbséggel szemben, amelynek a parlamenti képviseletével koalícióban tervezett volna kormányozni az ellenzék. Végül bedobták Soros György nevét, és közölték, hogy az egész botrányt Soros macedón hálózata irányítja.

Végül az államfő, főleg a nemzetközi nyomás erősödése, illetve a sorozatos összecsapások miatt, ugyanis 2017 tavaszán hajlandó volt kormányalakítási megbízást adni a szociáldemokratáknak.

Orbán Viktor 2017 végén, két évvel a botrány kirobbanása után ment el kampányolni Macedóniába. Természetesen a lehallgatásokat megrendelő Nikola Gruevszki mellett. Olyanokat mondott, hogy

Ne engedjük, hogy megváltozzon az életünk (…) Ezt nem akarjuk.

Valamint, hogy

Mi akkor is szolgáljuk a hazánkat, ha süt a nap, és akkor is, ha esik az eső.

De Gruevszkin ez, mint említettük, nem sokat segített. A tavaly októberi helyhatósági választáson hatalmasat bukott a pártja. Ellene eljárás indult, ami miatt az útlevelét is bevonták. Ezt később úgy akarta visszaszerezni, hogy bekamuzott egy – elvileg – nem létező meghívást Orbán Viktortól.

24.hu