h i r d e t é s

A volt jegybankelnök szerint veszélyes után jár az Orbán-kormány

Olvasási idő
8perc
Eddig olvastam
a- a+

A volt jegybankelnök szerint veszélyes után jár az Orbán-kormány

2022. december 10. - 17:35

Sodródunk a kilépés felé az Európai Unióból

Simor András - Forrás: Népszava

A kabinet azzal, hogy aláássa az MNB monetáris politikáját, egy elhúzódó inflációs-gazdasági válságba löki az országot – mondta Simor András közgazdász. A Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke szerint elérkezhetünk egy olyan határvonalhoz, ahonnan már nem lesznek visszafordíthatóak a huxit felé vezető folyamatok.

Szembe kell nézni azzal, hogy magyar gazdaság válságközeli helyzetben van. Ezt az ország a legilletékesebb embertől, Matolcsy György jegybankelnöktől tudta meg. Valóban ennyire súlyos a helyzet?

Azoknak, akik figyelemmel kísérik a híreket, nemcsak a kormánymédiából tájékozódnak és foglalkoznak a gazdasági kérdésekkel, nem újdonság, hogy magyar gazdaság nehéz helyzetben van. A világgazgazdaság és Európa válság felé halad. Ez egy külső adottság Magyarország számára, de jelentős számban vannak olyan tényezők, amelyek miatt nehezebb helyzetbe kerültünk, mint a környező országok bármelyike. A problémáink gyökerét idehaza kell keresni, és abban Matolcsy Györgynek igaza van, hogy ezek összefüggenek elsősorban a költségvetési s monetáris politikával, de tágabb értelemben a gazdaságpolitika egészével is. Ez nem azt jelenti, hogy katasztrófahelyzet van, nem kell államcsődöt vizionálni, de a gazdaságpolitika mind rövid, mind hosszabb távon radikális kiigazítást igényel. A magyar gazdaság versenyképessége, termelékenyége európai összehasonlításban rendkívül alacsony, erre is kitért Matolcsy György. Másrészt megbomlott a gazdaságunk egyensúlya is: nagyon erőteljes ikerdeficit alakult ki, vagyis egyaránt jelentős a költségvetési és a fizetési mérleghiányunk, amely mellé társul az Európában rekordernek számító infláció. Az egyensúlyi helyzetet viszonylag rövid időn belül helyre lehet állítani, a versenyképességi hátrányunkat viszont nem, mint ahogy ezek a problémák nem is az elmúlt hat hónap, hanem az elmúlt évek gazdaságpolitikájának a termékei.

Mit kellene tenni a kormánynak és a jegybanknak az egyensúly helyreállításáért?

Az egyensúlyi problémák helyrehozatala, kiigazítása fájdalmas lépéseket jelentenek, ezért politikailag soha nem népszerűek. Ezért is próbálja a kormány ezeket elkerülni. A költségvetési hiány csökkenthető a kiadások mérséklésével vagy az adók emelésével, érthetően egyiknek sem szokott a lakosság tapsolni. Az infláció leszorítása magas kamatokat és általában a kereslet korlátozását igényli, ami cégeket és a lakosságot is sújtja. Ezeket a lépéseket meg lehet tenni, de láthatóan a kormány számára kiemelten fontos, hogy a kiigazítás nem ássa alá a kormány népszerűségét. Küszködik a kormány: próbálja csinálni is, meg nem is. Erre a félszívűségre jellemző példa, hogy a MNB indokoltan emelte az irányadó kamatot, mert ezzel próbálta visszafogni a fogyasztást, valamint kezelni a kereslet és a kínálat közötti egyensúlytalanságot, amely az infláció egyik fő oka Magyarországon. A kormány viszont igyekszik „megvédeni” a kamatemelés káros hatásaitól a cégek és a lakosság egy részét kamatsapkákkal, moratóriummal, a támogatott hitelekkel. Ez tiszteletre méltó szándék, de a kormány így aláássa a MNB monetáris politikáját, ami azzal jár, hogy az infláció nemcsak, hogy egy évig lesz magas idehaza, hanem elhúzódó magas inflációs környezet alakul ki.

Az elhúzódó válság valószínűleg sokkal többet fog rontani a kormány népszerűségén, mintha egy év alatt túl lennénk rajta. Egy ilyen súlyos válsághelyzetben az ország érdekében nem kellene ezeket a sokszor nagyon rövidtávú szempontokat háttérbe szorítani?

A válságon jobb viszonylag gyorsan túl lenni, mert ez jár a legkevesebb társadalmi áldozattal. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy a kormány mellett a nemzeti banknak ne lenne súlyos felelőssége abban, hogy az infláció ilyen magas lett. Az MNB nem antiinflációs politikát folytatott, az utóbbi 3-4 évben a monetáris politika kifejezetten fűtötte az áremelkedéseket. Például a magas infláció egyik oka a rettentően gyenge forint, ami az importáruk árán keresztül erősíti az inflációt.

A forint folyamatos leértékelődésnek milyen más következményei lettek?

Nemcsak egy rövid távú válság van, hanem a magyar gazdaság súlyos versenyképességi problémákkal is küzd. Nagyon érdekes volt a Matolcsy-beszédben, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar mezőgazdaság termelékenysége a második, úgy általában az egész magyar gazdaság termelékenysége pedig a negyedik leggyengébb egész Európában. Ezek a problémák nem a válság, hanem annak a gazdaságpolitikának a következményei, amelynek Matolcsy György az egyik fontos alakítója volt. Amikor a jegybankelnök a magyar gazdaság aranyévtizedének nevezi a 2010-es éveket, akkor nem tudom ezt a megállapítást összepárosítani azzal, hogy a magyar gazdaság az egyik legkevésbé hatékony az EU-ban. Abban, hogy ilyen alacsony a magyar gazdaság teljesítménye fontos szerepet játszott a forint leértékelődése, ami az elmúlt 10-12 évben meghaladta az ötven százalékot. Példaként: egy exportra termelő cég egy euróért 2010-ben 260 forintot kapott, most meg 410 forintot. Ilyen exportőrnek nem kell azzal foglalkoznia, hogy javuljon a versenyképessége, beruházzon, hatékonyabban termeljen, anélkül is nő a haszna.

Ez elkényelmesítette a magyar cégeket, a forintleértékelődés közvetlenül járult hozzá a versenyképesség elvesztéshez, ahhoz, amit Matolcsy kritizál, miközben az egyik fő okozója annak,  ahol most tartunk.

Jelenleg 18 százalék a jegybank irányadó kamata. Ha jól tudom, a 2008-as válság idején, amikor ön vezette az MNB-t, nem emelkedett 11,5 százalék fölé. Mi takar ez a hatalmas kamatkülönbség?

Kamat mértéke az infláció magasságát tükrözi. 2009-ben a pénzromlás nem volt 5 százaléknál magasabb, most pedig húsz százalék felett van és előreláthatólag 25 százalékig fog felmenni. Matolcsy György arról beszél, hogy 2023-ban az éves infláció 15-18 százalék lesz. Az MNB az elmúlt években rendszeresen alulbecsülte a várható inflációt, ennek fényében a 15-18 százalékos előrejelzés inkább optimistának tűnik. Ilyen magas infláció mellett egy 18 százalékos irányadó kamat nem eltúlzott, bármilyen magas is az nominálisan, de az erőletekintő reálkamat nulla százalék körül van.

Utalt arra, hogy inflációs csapdába kerülhet a gazdaság. Mit tehet ez ellen a jegybank?

Az inflációt nem lehet fájdalommentesen csökkenteni. Álom lenne azt mondani, hogy komoly recesszió nélkül le lehetne hozni az inflációt a jegybanki célra, vagyis 2-4 százalékra. Ezt csak úgy lehet elérni, ha az MNB és a kormány együttműködik, és a kormány nemcsak, hogy nem gátolja, hanem inkább támogatja az MNB antiinflációs politikáját.

A kormány eltörölte a benzinársapkát. Elkerülhető lett volna ez a lépés?

Nem lehet a piacon a kereslet és kínálat egyensúlyaként kialakult árakat büntetlenül eltéríteni, mert akkor hiány alakul ki. Az emberek akkor is fogyasztanak, amikor arra nem lenne szükség, ezért kimerülnek a készletek. Kiderült, hogy a szocializmusból hozott gazdaságpolitikai elem nemcsak a szocialista gazdaságban, de a piacgazdaságban sem működik, tehát el kellett törölni a benzinársapkát.

Ugyanez vár az élelmiszerársapkákra is?

Ezeknek ársapkáknak inkább csak politikai hozadékuk van, mert

gazdasági értelemben mindenki megkerüli őket. A kereskedők más termékek árán hozzák be a veszteségeiket. Amikor az ársapkát egyszer majd feloldják, ezeknek a termékeknek az árát is fel fogják emelni, és ezért duplán fizetjük meg az ársapkák árát. 

Gazdaságilag kárt okoznak, de hogy a kormánynak ebből mekkora politikai haszna származik, azt csak ő maga tudja.

Ön a jegybankelnöksége alatt együtt dolgozott Orbán Viktorral. Mint tapasztalt, a miniszterelnök hogyan viszonyul a gazdaságpolitikához, milyen mélységben érti a problémákat?

Orbán Viktornak jó pár évvel ezelőtt volt egy nyilatkozta, mely szerint, ő nem szereti a közgazdászokat, ő a gazdaságpolitikusokat keresi. Véleményem szerint a miniszterelnök azt vallja, hogy a politikának mindig primátusa van a gazdasággal szemben. Szerinte a közgazdászoknak a javaslataikkal mindig a politikát kell szolgálniuk. Nagyon leegyszerűsítve Orbán számára nem az a kérdés, hogy a magyar gazdaság jó irányba tart-e, a fő szempont az, hogy a Fidesz mennyire tudja maximalizálni a szavazatai számát, adott esetben annak árán is, hogy magyar gazdaság fejlődése megakad. Orbánt a magyar gazdaság fejlődése addig érdekli, amíg a pártjának a népszerűségét szolgálja. A probléma ezzel csak az, hogy a gazdaság fejlődésének érdekei nem politikai ciklusokat követnek. Sok olyan kérdéssel szembesülünk, amelynek hatásai esetleg csak egy évtized vagy évtizedek múlva éreztetik hatásaikat. Gondoljunk csak a nyugdíj kérdésre, vagy a klímaváltozás hatásaira. De ilyen kérdés a gazdaság hosszabb távú versenyképessége is. Orbán számára nem tűnik fontosnak, hogy középtávon erodálódik a gazdaság versenyképessége, elég, ha ma van betanított munkások számára munkahely az autóiparban. Ezért sem invesztál például az oktatásba.

Az uniós pénzek lehívása nemcsak a gazdaság eminens érdeke, de a kormányfő politikai céljának kellene lennie. Mi mozgatja a kormányfőt?

A kormány realizálta, hogy az uniós pénzek borzasztóan fontosak számunkra, nem véletlenül fogadtak el szakmányban törvényeket az unió kérésére. A felszínen úgy tűnik, hogy mindent elkövetnek. Ugyanakkor úgy csinálnak, mintha ezt a kérdést le lehetne választani az unióban folyó egyéb ügyekről. Én nem is értem, hogy gondolják, hogy ezek az ügyek, például a globális minimumadó vagy Ukrajna segélyezése leválaszthatóak a magyar EU-támogatásokról, amikor ugyanazok az emberek döntenek mindenről. Orbán Viktorról nem lehet azt mondani, hogy ne lenne tapasztalt uniós ügyekben, meglátjuk, hogy a 19-re való laphúzás megint be fog-e jönni. Akár bejön és hozzáférünk az uniós pénzekhez, akár nem, nagyon billeg Magyarország uniós támogatottsága. Könnyen eljuthatunk egy olyan határvonalig, amikor már mindenkinek olyannyira tele lesz a hócipője Magyarországgal, hogy már bármi elképzelhető.

Jön a huxit, a kilépés az Európai Unióból?

Emlékezzünk arra, hogyan végződött a Fidesz tagsága az Európai Néppártban! Évekig húzódott, számtalan lehetőséget kapott a Fidesz, de végén tarthatatlanná vált a párt helyzete. Ha van 27 tagország, akik közül 26 egy irányba szeretne menni és van egy 27-ik, amelyik állandóan botot tesz a küllők közzé, azt előbb-utóbb kigolyózzák a társaságból. Attól félek, hogy olyan helyzetbe sodródunk, ahonnan már nem lesz visszaút. Nagyon veszélyes úton jár a kormány, amit még nem lehetetlen helyrehozni, de radikálisan változtatni kell néhány dogmáján. Kirakni Magyarországot nem lehet az EU-ból, de megvonhatják a szavazati jogát. Ez egy atombomba, mindenki igyekszik elkerülni az alkalmazását. De ha sokáig szabotálja a kormány az EU működését, akkor nem tartom kizártnak, hogy ezt meglépi a többi tagország. Attól kezdve viszont nehezen tudom elképzelni, hogy a magyar kormány ilyen körülmények között az EU-ban akarna maradni.

 


Simor András
A 68 éves közgazdász 2007-2013 között a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke volt. Több évtizedes pályafutása alatt dolgozott hazai és külföldi kereskedelmi bankokban, 1989-ben alapító-vezérigazgatója a Creditanstalt Értékpapír Rt.-nek, 1998-2002 között a Budapesti Értéktőzsde elnöke. 1999-ben nevezték ki a Deloitte Magyarország elnökévé, és jegybankelnöksége után 2019-ig EBRD-nél folytatta pályafutását, annak alelnöke is volt. Jelenleg a bécsi Erste Group Felügyelő Bizottságának a tagja. 

(Népszava)