Történetében először baloldali államfője lehet Kolumbiának, miután Gustavo Petro egykori gerilla, jelenlegi szenátor a fő esélyese az elnökválasztásnak, amelynek első fordulóját ma rendezik meg a dél-amerikai országban. - írja a Portfolio

Petro választási kampányának egyik fő eleme a súlyos mértékű jövedelmi egyenlőtlenségek felszámolására irányult, amelynek részeként a magánnyugdíj-alapok forrásaiból tömné be az állami nyugdíjrendszer lyukait. Nagy visszhangot váltott ki az a javaslata is, amely szerint az ország exportjának felét kitevő olajszektorban betiltaná az új kutatási projekteket. Győzelme esetén Washingtonnal – amely legfőbb dél-amerikai szövetségeseként tekint az országra – lazítaná a szoros kapcsolatokat: a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodás újratárgyalása mellett megkérdőjelezi azt a gyakorlatot is, hogy az elfogott drogbárókat az USA-nak adják ki.

Az elnökválasztás legesélyesebb jelöltje, Gustavo Petro volt bogotai polgármester, a baloldali pártok koalíciójának indulója a voksok mintegy 40 százalékára számíthat a legfrissebb, még múlt héten megjelent előrejelzések szerint (a választási szabályok szerint a héten már nem jelenhettek meg közvélemény-kutatások). Miután Petro várhatóan nem szerzi meg a voksok több mint 50 százalékát, így június 19-én második fordulóra lesz szükség, ahová a két legtöbb szavazatot szerzett jelölt kerülhet be. Petro államfővé választása – amely a jelenlegi felmérések szerint a második fordulóban igen szoros eredmény mellett valósulhat meg – abból a szempontból is történelmi lenne, hogy ebben az esetben az ország alelnöke első ízben egy fekete politikus lehetne Francia Marquez személyében.

A 62 éves Petrón kívül két jelöltnek van még esélye arra, hogy bejusson a második fordulóba. Egyikük, a jobbközép pártok jelöltje, a 47 éves Federico Gutierrez volt medellini polgármester 20-27 százalékos eredményben reménykedhet. Őt támogatják az ország politikai életét az 1819-ben elnyert függetlenség óta domináló konzervatív és liberális politikai erők, így Ivan Duque jelenlegi államfő pártja is. A hivatalban lévő elnök nem indulhatott ismét a posztért, mivel a 2015-ben elfogadott szabályozás szerint az elnöki rendszerű köztársaságban egy adott politikus egynél több ciklusban nem töltheti be az államfői posztot

A második fordulóra esélyes másik jelölt a kampány végére egyre népszerűbbé váló, 20 százalék körüli eredményt bezsebelhető Rodolfo Hernandez építőipari mágnás, aki 100 millió dollárra becsüli saját vagyonát. A függetlenként elindult 77 éves jobboldali populista politikus, akit gyakran Donald Trumphoz hasonlítanak, az észak-kolumbiai Bucaramanga polgármestere volt, kampánya középpontjába a korrupció elleni harcot tette. Nem szokványos – például a kokain legalizálására vonatkozó – megszólalásait gyakran botrányok kísérik. 2016-ban egy rádióinterjúban pedig azt mondta, hogy hatalmas híve a „nagy német gondolkodónak, Adolf Hitlernek”. Később bocsánatot kért kijelentése miatt, és azzal mentegetőzött, hogy valójában Albert Einsteinre gondolt.

„Demokratizálná a gazdaságot” a baloldali jelölt

A korrupció elleni harc természetesen Gustavo Petro kampányígéretei között is szerepelt, amelyek főbb pontjait a „gazdaság demokratizálásaként” írta le a baloldali jelölt. Ennek értelmében többek között a jelentős jövedelmi egyenlőtlenségének csökkentését (a közel 50 milliós ország mintegy 40 százaléka él a szegénységi küszöb alatt) ígérte, amelynek keretében az évi 10,5 milliárd dolláros hiányt mutató állami nyugdíjrendszert a 92 milliárd dolláros (a GDP 30 százalékát kitevő) magánnyugdíjalapokból elvont forrásokból támogatna meg, hogy megfelelően fedezni lehessen az állami nyugdíjak kifizetését.

Emellett tervei szerint a nyugdíjjal nem rendelkező emberek mintegy 500 ezer pesót (vagyis 133 dollárt) kapnának havonta, ami a minimálbér felének felel meg. Konkrét számot nem mondott azzal kapcsolatban, hogy a juttatásra hány ember lenne jogosult, igaz, a sajtóban mintegy 3 millió főre becsülik azok körét, akik kaphatnának a támogatásból. Petro emellett jobban megadóztatná a gazdagabb kolumbiaiakat, valamint a cégek adóztatását is progresszívabbá tenné.

Gazdasági javaslati közül még ki lehet emelni azt a tervét is, hogy az ország energiarendszerét elmozdítaná a fosszilis energiahordozóktól a megújuló energiaforrások (nap-, szél- és vízenergia) felé. Ennek keretében leállítaná az új olajkutatási projekteket. Miután az olajszektor az export felét és a nemzeti jövedelem 10 százalékát fedi le, így bírálói az energetikai javaslatát irracionálisnak tartják.

A befektetők kivárnak

Elemzők szerint ha Petro megnyerné a választást, és megvalósítaná a nyugdíjrendszerre, illetve az olajszektorra vonatkozó elképzeléseit, akkor jelentősen visszaeshetnek a magánszektor befektetései egy olyan időszakban, amikor amúgy is alacsony szinten áll az ország adósbesorolása, magas a külkereskedelmi hiánya, illetve az államadósság az elmúlt évtizedben megkétszereződött, és így jelenleg meghaladja a GDP 70 százalékát. Az országkockázati mutató, az ötéves államadósságra vonatkozó CDS-felár pedig 200 pont felett áll, amely közel hat éve a legmagasabb szintnek felel meg. Petro javaslatai miatt már most is kivárnak a befektetők, a választásokig sok projektet visszatartottak – mondta a Reuters-nak a Pantheon Macroeconomics közgazdásza, Andres Abadia.

A jobbközép tábor elnökjelöltje, Federico Gutierrez is túl radikálisnak tartja Petro gazdasági, szociálpolitikai javaslatait, és baloldali riválisát egyenesen Hugo Chavez volt venezuelai elnökhöz hasonlította, aki az ország „szocialista átalakításával” súlyos gazdasági gondokat idézett elő. Gutierrez is próbálja azonban felvenni a versenyt a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentését célzó ígéretek terén: elképzelése szerint ötmillió háztartás alapjövedelmet kapna, míg a szegényebb családokból kikerülő diákok számára tandíjmentességet biztosítanának a felsőoktatásban. Mindamellett a nem hatékonyan hasznosuló állami kiadások csökkentését is megígérte.

Kokain, gerillák – van, mit kezelni

Gutierrez jobboldali jelöltként kampányában természetesen kiemelt hangsúlyt adott a bűnbandákkal, drogkartellekkel szembeni fellépésnek. Kolumbia ugyanis továbbra is a világ legfőbb kokaintermelője és -exportálója. 2010 és 2020 között a kolumbiai kokaintermelés mértéke több mint háromszorosára nőtt, elérve az évi 1010 tonnás mennyiséget az amerikai Nemzeti Drogellenőrzési Hivatal (ONDCP) becslése szerint. Gutierrez emiatt támogatja is a kokaültetvények légi úton történő, gyomirtó szerrel való permetezésének újraindítását.

A kampány másik kiemelt kérdése volt, hogy a jelöltek miként viszonyulnak a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) nevű marxista gerillaszervezettel 2016-ban megkötött békemegállapodáshoz, amely több mint öt évtizeden át tartó fegyveres konfliktust zárt le a FARC és a kormányzat között.

A békemegállapodás értelmében a tevékenységét részben a drogkereskedelemből finanszírozó FARC letette fegyvert, és legális párttá alakulhatott. A megállapodás végrehajtása, az egykori gerillák társadalomba integrálása azonban lassan halad. A FARC-ból emellett szakadár csoportok váltak ki, amelyek továbbra is folytatják a harcot a kormányzattal szemben.

Kísért a gerillamúlt?

A társadalom jelentős része nem is támogatta a békemegállapodást, mivel sérelmezték, hogy sok esetben mentességet, vagy csökkentett büntetést kaptak a fegyvert letevő egykori gerillák. A jelenlegi államfő, a 2018-as elnökválasztás során a békemegállapodás elutasításával kampányolt, most azonban a jobbközép pártok jelöltje kiállt az egyezség mellett, mint ahogy természetesen Petro is, aki egykoron maga is egy baloldali gerillaszervezet, az Április 19. Mozgalom (M-19) tagja volt, amely 1990-ben tette le a fegyvert. Az M-19 számos terrortámadást hajtott végre politikusok ellen, illetve együttműködött a hírhedt néhai drogbáró, a Pablo Escobar vezette medellini kartellel is.

Petro gerillamúltja a szavazók jelentős részében visszatetsző lehet, mivel sokan úgy vélik, az ország súlyos problémáiért a drogkartellek mellett a kormányzattal szemben évtizedeken át fegyveres harcot vívó baloldali gerillaszervezetek okolhatók. A jobboldali pártok erre építve sokszor a baloldali pártokat az egykori gerillaszervezetek erőszakos fellépéseivel, a váltságdíj fejében végrehajtott emberrablásaival azonosítják. Nem meglepő módon, Petro támogatottsága a fiatalok körében erős különösen, akiknek már nincsenek emlékeik a baloldali gerillákkal szemben vívott legsúlyosabb évtizedekről.

Petro a FARC-ból kivált szakadár csoportokra is kiterjesztené a 2016-os békemegállapodást, valamint tárgyalásokat folytatna a FARC-hoz hasonlóan részben a drogkereskedelemből finanszírozott Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (ELN) baloldali gerillaszervezettel is. A 2010 és 2018 között kormányzó Juan Manuel Santos államfő már folytatott béketárgyalásokat az ELN-nel, azonban azoknak a jelenlegi államfő véget vetett. Gutierrez Petróhoz hasonlóan kiterjesztené a békemegállapodást az ELN-re is, de kizárta a tárgyalásokat a FARC szakadár csoportjaival.

A FARC szakadár csoportjai és az ELN között az utóbbi időben felerősödtek az összecsapások, amelyek a venezuelai határon átvezető drogcsempész-útvonalak ellenőrzése miatt törtek ki. Emellett az ország északi részében működő Clan del Golfo drogkartell is jelentős biztonsági problémát jelent az országban. Vezetőjét éppen pár hete adták ki az Egyesült Államoknak, ami miatt a drogkartell „felkelést” robbantott ki az északi vidékeken.

Halálos fenyegetések a kampányban

A kampány során május elején Petro halálos fenyegetést kapott az ország kávétermelő régiójában a La Cordillera nevű bűnbandától, amely fegyveres csoportot tartja felelősnek a rendőrség a tavalyi nagyszabású kormányellenes tüntetések egyik helyi szervezőjének haláláért. A 60 fős testőrcsapat által védett Petro a fenyegetések miatt golyóálló pajzsok mögé rejtve jelent meg nyilvános fellépésein. Emellett Gutierrez is kapott halálos fenyegetéseket, amit Kolumbiában komolyan kell venni, mivel a XX. században az ország öt elnökjelöltjét (három baloldali és két liberális politikust) is meggyilkoltak, ami mögött drogkartellek vagy jobboldali paramilitáris szervezetek álltak. A merényletek közül négyet 1987 és 1990 között hajtottak végre. 2002-ben pedig a későbbi államfő Alvaro Uribe ellen kíséreltek meg egy sikertelennek bizonyuló merényletet az elnökválasztási kampány során.

Lazulhatnak az USA-való kapcsolatok

A gazdaságpolitikán kívül az ország külkapcsolataira is jelentősen kihathat, ha Petro nyeri meg az elnökválasztást. A baloldali jelölt ugyanis lazítaná országa kapcsolatait Washingtonnal, miközben az

USA legfőbb dél-amerikai szövetségeseként tekint az országra, aminek részeként Kolumbia a NATO egyetlen dél-amerikai partnerének számít. Petro egyrészt hangosan bírálja az amerikai vezetéssel folyó drogháború, vagyis a kábítószer-kereskedő kartellekkel szembeni fellépés hatékonyságát. Kérdéseket vet fel azzal a gyakorlattal is, hogy az USA-nak kiadják a kolumbiai drogbárókat, ahogy az most a Clan del Golfo vezetőjével, Dairo Antonio Usugával is történt. Szerinte Usugával szemben hazai földön kellene lefolytatni az eljárást, amelynek keretében a drogbáró a politikai vezetéshez fűződő állítólagos kapcsolatairól is vallhatna.

Az sem nyerte el Washington tetszését, hogy Petro fokozná az együttműködést Oroszországgal és Kínával, valamint visszaállítaná a diplomáciai kapcsolatot Venezuelával. Emellett újratárgyalná Washingtonnal a 2012-ben megkötött szabadkereskedelmi megállapodást, amely szerinte nem kedvez a kolumbiai gazdáknak.

Az államfői posztot harmadik alkalommal megpályázó (2018-ban Duque-val szemben a második fordulóban alulmaradó) Petro győzelme egyben azt jelentené, hogy tovább folytatódik a baloldali előretörés Latin-Amerikában, miután tavaly Peruban, Chilében és Hondurasban is baloldali politikus nyerte meg az elnökválasztást. A baloldal kolumbiai győzelme pedig azt a politikai, gazdasági elitet fosztaná meg a hatalomtól, amely lényegében az 1819-es függetlenség elnyerése óta dominálja az országot. Emiatt a bogotai kampányzáró rendezvényén Petro úgy keretezte a mostani választást, hogy az valójában a „második függetlenség” kivívásáról szól.

Győzelme esetén azonban Petrónak egy olyan kongresszussal kellene együttműködnie, amelyben a márciusi választások eredményeképpen a jobbközép és centrista pártok vannak többségben, ami megnehezítheti a kampány során beígért szociális reformok megvalósítását. Az ezzel kapcsolatos csalódottság pedig újra tömegeket vihet az utcára a tavalyi nagyszabású, szociális követeléseket hangoztató demonstrációk után. (Portfolio)