A Towerbe a miniszterelnökkel vagy elég, ha lemond?
Boris Johnson brit miniszterelnök akkorát bukott, mint Rottenbiller – legalábbis a magyar katonai szleng szerint –, a parlament háttérbe szorítására tett kísérlete súlyos kudarccal végződött. - írja a napi.hu.
Illusztráció: spiegelonline.de
A brexit október 31-éig tartó visszaszámlálása azonban nem állt le.
Ha valaki az ellenzéki brit Munkáspárt kongresszusán részt vevő küldöttek üdvrivalgásán mérte volna le a parlament ülésezésének elhalasztását jogtalannak minősítő bírósági döntés hatását, az azt gondolhatta volna, hogy Boris Johnson miniszterelnököt kisvártatva a londoni Tower tömlöcébe vetik a királynő porkolábjai. A szokatlanul hosszú, öthetes halasztást ugyanis a kormányfő kérésére rendelte el az államfő, aki most úgy érezheti, hogy megvezették. Ezzel a képpel érzékeltette Robert Shrimsley a Legfelsőbb Bíróság döntését, amely szerint súlyosan veszélyezteti a demokráciát a törvényhozás szokatlanul hosszú időre szóló kiiktatása, s ezért hatálytalan.
A szakértők egyetértenek abban, hogy a bírói döntésnek óriási a jelentősége a brit alkotmányosság, ezen belül a végrehajtó hatalom korlátozása szempontjából. A bíróság határozottan visszaszorította a hatalmán túlterjeszkedő kormányt, és korlátozta a jövő kabinetjeinek kísérleteit is a törvényhozás megkerülésére. Emellett megalázó helyzetbe hozta Johnsont, kimondva, hogy a hosszú szünetet indokolva hazudott, amikor azt állította, hogy csak hosszabb időre van szüksége a brexit utáni kormányzását megalapozó kormányprogramja elkészítéséhez. Valójában nem akart meccselni a törvényhozással a brexittel kapcsolatos teendőkről, ezért le akarta küldeni a képviselőket a pályáról.
Kisebb hatás
A gigantikus jogi következményekkel szemben a döntés közvetlen politikai hatásai jóval szerényebbek. A parlament rövid szeptemberi ülésezése alatt elfogadta azt a törvényt, amely kötelezi a miniszterelnököt, hogy kérje az EU-tól az október végi brexithatáridő január végére tolását, ha október 19-éig nem siker megállapodnia egy válási egyezségről. A képviselők nyilván megtalálják a módját, hogy üssenek még egyet-kettőt a kormányfőn, kérdéseket kaphat például a Jennifer Arcuri vállalkozóhoz fűződő kapcsolata mélységéről annak tükrében, hogy londoni polgármestersége idején a város üzletelt az asszonnyal.
A döntés másnapján újra összeül a parlament, ami nyilvánvalóan kínos a miniszterelnöknek, és még nagyobb gondot okozhat neki, hogy egy ekkora blamázs, a demokrácia semmibe vétele oly annyira ráéghet, hogy az már elérheti a politikai iránt kevésbé érdeklődő választók ingerküszöbét is. Pártja számon fogja rajta kérni, hogy kirúgta azt a 21 képviselőt, akik a parlamenti ülésezés szünetelése miatt kénytelenek voltak lóhalálában állást foglalni a brexit halasztásával kapcsolatos törvényről a kormánnyal szemben.
Hat nem
És persze meg fogják kérdőjelezni a kormányfő nagy tudású tanácsadóinak bölcsességét, élükön Dominic Cummings kommunikációs guru főtanácsadóéval, akinek eltávolítását a döntés után néhány órával követelni kezdték. Ettől persze még a Cummings által kitalált mese, miszerint a brexit ügyében a brit kilépést akaró nép áll szemben az ezt elszabotáló parlamenttel, még nem változik. Aki hitt Johnsonban, az nem inog meg, aki a pokolba kívánta, az csak igazolva látja az álláspontját.
A miniszterelnök persze nem örül annak, hogy összeül a parlament, ahol eddig teljesítménye igen látványos: hat szavazásból hatot vesztett. A kérdés az, hogy a törvényhozás mire fogja használni a plusz időt, amit a bírósági döntésnek köszönhetően kapott. Egy dolog látszik sziklaszilárdnak: a brexit október 31-én éjfélkor lejáró határideje előtti visszaszámlálás egyelőre zavartalanul folytatódik.
