Schmdtt Mária komolyan vallja, hogy az EU demokrácia nevében szét akarja zúzni a magyar nemzeti identitást. A Terror Házának igazgatónője ezt vendégkommentárban fejti ki. A lap úgy vezeti fel a véleményt, hogy miközben a nyugati vezetők vitatják Orbán Viktor tekintélyelvű politikáját, addig a történésznő, aki egyben a miniszterelnök tanácsadója is volt, az európai liberális demokráciában a külföldi beavatkozásra tett kísérletet lát. A múzeumot pedig úgy mutatja be az újság, hogy annak mondandója teljesen egyedi: Magyarország a 20. században két hasonló totalitárius rendszer, a fasizmus és a kommunizmus igája alatt szenvedett. Vezetőjének munkásságára pedig az a jellemző, hogy ádáz ellensége a liberalizmusnak, ugyanakkor politikai célokra használja a történelmet. Az 56-os megemlékezések felelőseként javarészt agyonhallgatja Nagy Imre és a magyar értelmiség szerepét. Az illiberális demokrácia egyik markáns alakja.

A cikkben Schmitt azt hangoztatja, hogy a magyarok számára a demokrácia mindennél fontosabb. A függetlenség a szabadság alapja. A nép 30 éve a saját kezébe vette a sorsát, hogy eldöntse, milyen értékek mentén kíván élni. A szerző különösen gusztustalannak nevezi, hogy főleg a baloldal diktatúrának meri beállítani a magyar demokráciát. Mint írja, a rendszerváltás után rá kellett döbbenni, hogy a Nyugat egyáltalán nem örült a frissen kivívott szabadságnak. Megszállta a keleti piacokat, egyáltalán nem gondolt a régió megsegítésére, akár új Marshall-segély formájában. Úgy kezelte ezeket az államokat, mint legyőzötteket. Folyton azt éreztette, hogy a keletiek másodrendűek. Eközben az unió és a nyugati elit szüntelen ideológiai harcot folytat az új tagok ellen, szeretné a saját képére formálni azokat. Megtörni az ellenállásukat, a gerincüket. Mindent elő akar írni számukra.

Csakhogy a fenyegetések eredménytelenek maradtak. Mi magunk óhajtjuk eldönteni, hogy kivel akarunk együtt élni az országban és hogyan. Magyarország senkit sem gyarmatosított, ezért semmilyen kompenzációs kötelezettség nem terheli. Az a Nyugat dolga, ha úgy dönt, hogy nyugodtan árasszák csak el a migránsok. Nem várhat azonban szolidaritást a Kelettől, mert nem volt szolidáris azzal szemben. Magyarország prosperál, szabad és megvannak a saját érdekei. Utóbbiakat pedig érvényesíteni kívánja az EU-ban. Addig tagok leszünk, amíg az előnyös számunkra. Itt nem érzelmi kérdésről van szó. A nyugat még ma is kioktat és becsmérel bennünket. Pedig nálunk virágzik a szólásszabadság, a sajtó szabad. De nem ismerjük el a politikai korrektség diktátumát. Nincs semmiféle cenzúra, teljes a gyülekezési szabadság. Az uniót szabad és egyenlő nemzetek szövetségének tekintjük. És amíg az megmarad ilyennek, addig számíthat ránk.  (Le Monde) / b1.blog.hu