Életem egyik nagy szerencséje, hogy lehetőségem volt és van járni a világot. Van viszonyítási alapom az egyes országok belső világai között. Ezt nagyban elősegíti az öt nyelv, amelyet többé-kevésbé beszélek. Imádom a hazámat és büszke vagyok rá! A legbüszkébb a rendszerváltás környékén voltam, amikor a hazám és benne a társadalom, a politika képes volt a minőségi döntések meghozatalára a szabadság megélésére és elfogadására. Akkor azt hittem, hogy olyan alapokat rakunk le, amelyek szilárdsága sosem lesz megkérdőjelezhető!

Azonban rá kellett jönnöm, hogy tévedtem! Szeretett hazám jövője az emberi kicsinyesség mocsarára épült!

Sok kutató elemezte a rendszerváltás lényegét, de én sajnos nem láttok benne többet, mint azt, hogy az okosak elmentek lopni, a középszer politizálni, a maradék meg szavazni!

Ezzel el is dőlt a jövő, mert a politikai középszer egyben azt is jelentette, hogy a társadalmat a könnyebb és érthetőbb megoldások felé orientálta. Nem törekedett a teljesítmények maximalizálására, hanem csak és kizárólag a szavazat maximalizálásra.

Egyetlen politikai erő sem volt képes a Kádár rendszer illúzióit leépíteni, hanem teljes erővel beépítette a maga rendszerébe úgy, hogy miközben kommunistázott, lebegtette a 3 forint 60 filléres kenyeret. Teljes ellátást az egészségügyben. Ingyenes oktatást. Biztonságos nyugdíjat és a létbiztonságot. A hatás csak és kizárólag a kommunikációtól függött és sosem maradt el. Így vittük bele a társadalmat egy hitvilágba, amely köszönő viszonyban sem volt a valósággal!

Ahogy fogyott a lehetőség, úgy állt át a rendszer a konfrontációra, ami mára már árkok tömegét hozta létre társadalmi csoportok, barátok és családok között, nem kímélve a családon belüli viszonyokat sem.

Nyugodtan kijelenthetem, hogy a társadalom olyan kóros elváltozásokkal terhelt, hogy lassan nem lesz olyan módszer a sokkon kívül, amivel rendbe tehető.

Vajon kinek és kiknek jó ez, hogy a csoda folytán fennmaradt kis hazánkat ilyen mértékben tönkre tegye? A falvaink jelentős része élhetetlen, a tehetségesek külföldre mentek, a tehetségtelenek agresszívak, a szegények betegek, a politika szinte minden szomszéd országgal szembe állított minket.

Mi ez ha nem nagy tömegben elkövetett szabotázs?

Visszatérnék a bevezető, néhány személyes mondathoz. Ehhez hasonlót, ami itthon van sehol sem láttam. Végignéztem a román kivándorlást, amikor 2,5-3 millió román vállalt munkát Európában. Húsz év ma már látszik az eredmény. Románia hihetetlen mértékben változott.

Füvet vetnek, virágot ültetnek, szemetet gyűjtenek, udvariasak az üzletekben, mindent adnak-vesznek, nem migránsoznak. Szép csendben élnek és növekednek, miközben tele vannak problémával: az elöregedéstől a roma gondokig, a nem integrálódó székelyeken keresztül a beszarábiai problémáig. De ezek a dolgok a nagypolitika gondjai, nem a kisember környezetében okoznak gondokat, nem vernek szét családokat!

A szlovákok is küzdenek. Többek között a roma problémával is. Vagy a leszakadó Kelet-Szlovákia komplex gondjaival. Túl vannak a csehszlovák állam szétválasztásán, a maguk Orbán-szerű Vladimír Mečiar-ján, de mára már rátaláltak az útjukra, szép csendben haladnak a polgári jólét irányába. A sor folytatható, de minek, hiszen sajnos attól nem lesz jobb itthon senkinek.

Az igényeim lassan olyan mélyre viszem, hogy már annak is örülnék, ha valahol, távol feltűnne a remény!