Az eredetileg is szűkre szabott bizalmi kör tovább szűkült, és bővülésre képtelen. A lojális milliárdosokat egyáltalán nem könnyű pótolni. És így kényszerűen és rohamosan összpontosul egyetlen felcsúti lakos kezében médiapiac, állattenyésztés, építőipar, energetika, föld, sport, kiskereskedelem. 

Pontosan nem tudjuk, hogy a két nemzeti nagytőkés hogyan veszítette el a kormányfő bizalmát. De az biztos, hogy korunk Széchenyi Istvánja és Wesselényi Miklósa a NER elé helyezte saját érdekeit. És ebbe belebuktak. De nem csak ők veszítettek.

Ha a Fidesz politikájának lényege nem a lopás, hanem egy hazai erős vállalkozói réteg megszülése, akkor a Fidesz látványosan bukásra áll a nagy üggyel. 

Simicska és Spéder ügye bebizonyította, hogy a cinkosságra épülő gazdaságban végső soron mindenki pórul jár. Szomorú a száműzött oligarcha, csalódott az önmagát elárulva, átverve érző hatalom, de a legnagyobbat Magyarország szívja.

„Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. Ezen azt értem, hogy olyan célokat tűzött ki a kormány, mint a hazai vállalkozói réteg kialakítása, az erős Magyarország pilléreinek a kiépítése vidéken vagy az iparban.” (Lánczi András)

Lánczi András sokszor emlegetett nyilatkozatának kétféle interpretációja polemizál egymással a nyilvánosságban. Az egyik szerint Lánczi megfejtése felér egy nyílt beismeréssel. Miszerint a Nemzeti Együttműködés Rendszere = Lopás. A másik szerint ez egy rosszindulatú félremagyarázása a kormányzati főideológus mondatának. Ugyanis a Fidesz gazdaságpolitikájának nem a közvagyon magánvagyonná konvertálása a leglényege, hanem egy új, központilag koordinált és támogatott nemzeti nagytőke kiépítése. De sikerült?

„A magyar kormánynak kiemelten fontos a magyar nemzeti tőke megerősítése,” (Orbán Viktor)

A Fidesz gazdasági szabadságharcának nyíltan felvállalt komponense a nemzetközi szinten megnyerhetetlen piaci verseny kiiktatása, és helyette a lehetőségek és javak lojalitás alapján való újraelosztása. A NER-ben valódi, rátermettségen alapuló versengés helyett háziversenyeket rendeznek, ezekben pedig Orbán Viktor a döntőbíró. Akik szerint pedig az állami feladatok kiosztásánál, és a pályázatok elbírálásánál az elvégzett munka minősége és a legoptimálisabb ár kéne legyen a legfontosabb szempont, azok homlokába maga a kormányfő süti bele a labanc-bélyeget. A rendszer nyertesei nem a tehetségesek, szorgalmasak, szerencsések, hanem az a nagyon szűk, cinkosokból álló bizalmi kör, akik alávetik magukat a NER akaratának. 

„Amikor ön a magyar nagytőke ellen beszél, akkor labancpolitikát folytat, amit én elutasítok.” (Orbán Viktor)

444.hu