Ha a parlament elfogadja a Fidesz-kormány által beterjesztett tervezetet, akkor elég lesz kimondani a varázsigét, hogy terrorveszély, és a kormány parlamenti felhatalmazás nélkül is mindent megtehet. Lezárhatja a határokat, lekapcsolhatja az internetet, lehallgathatja, vagy elhallgattathatja a mobilokat.

Hogy mikor van terrorveszély, azt nagyon egyszerűen meg lehet fogalmazni: akkor, amikor a kormány azt mondja. Még indokolnia sem kell, el kell hinnünk neki.

A középkorban volt már ilyen: rámutattak valakire, hogy boszorkány és a szerencsétlent már vitték is a máglyára. Az ötvenes években pedig, amikor a pártlappal megíratták valakiről, hogy imperialista ügynök, ő lett a nép ellensége. Hazaáruló, kulák, sötétben bujkáló ellenforradalmár.

Most nem lesznek máglyák. (A börtönökben nem vagyok annyira biztos.) De azért valószínű, hogy a kormány nem fogja börtönbe zárni az embereket. Fölösleges kiadás lenne, meg sokkal hatásosabb, ha félnek attól, hogy börtönbe zárhatják őket.

Aki magyar, tőlünk tart.

Nem véletlen, hogy a mindenkori diktatúrák számára kívánatos rendet rendkívüliállapotnak hívják. Már a nevében is benne van, hogy valójában renden kívüliállapotról van szó. Olyan viszonyokról, amikor semmi sem olyan, mint amilyennek rendes körülmények között lennie kell.

Normális üzemmenetben ugyanis a határok átjárhatók, a mobiltelefonok működnek, van internet, és az újságok nemcsak, hogy megjelennek, de még valódi információk is olvashatók bennük.

A terrortörvényt el fogja fogadni a parlament. Nem azért, hogy bevezessék a szükségállapotot. Szükségállapot akkor lesz Magyarországon, ha a kormány (értsd: Orbán Viktor) azt akarja. De ha nem nagyon huzigáljuk a bajszát, akkor nem fogja azt akarni, hanem megelégszik a gondos gazda szerepével.

Enni ad a rábízott jószágnak, aki tudja, hogyha a gazda nem lenne, ő éhen halna. Tudja, hogy kitől kapja az élelmet, ki az, akinek a tenyeréből eszik, és ezért kinek kell hálásnak lennie, hogy másnap is kapjon néhány falatot.

Hálás, jóllakott polgárokra van szüksége a kormánynak. Ha a jóllakásra nem futja, mert nincs elég élelem, bár lehetne, de szétlopták, stadionra, csókosok zsebének teletömésére, akkor a jó gazda azzal is megelégszik, ha a gondjára bízott jószág tart tőle.

Mari néni Dunarettentőn ezt persze nem érzékeli. Ő csak azt látja a tévében, hogy a becsületes, törvénytisztelő taxisok ki vannak akadva az ubereseken. Akikről azt sem tudja Mari néni, hogy kicsodák, de biztosan gazemberek. Már a nevük sem áll jól. Mondta is a Jóska a kocsmában, hogy a Gyurcsány kottájából játszanak. Akkor biztosan migráncsok.

Mari nénit Dunarettentőn az nem zavarja, hogy az ura emberemlékezet óta folyamatosan részeg, és időnként veri, mint a répát. (Férfiember, néha eljár a keze, de amúgy rendes, mindig hazaadja, ami a fizetéséből a kocsmázás után megmarad.)

Ezzel az országgal fogja elfogadtatni a kormány (Orbán) a terrorveszélyről szóló törvényt. Gond nélkül lenyomja majd a torkán, mert tudja, hogy az itt élőket olyan pitiáner kérdések, mint demokratikus szabadságjogok, nem hozzák lázba.

Talán zúgolódnak egy kicsit, ha nem tudnak mobilozni, de majd eléjük lök egy kis takarmányt, meg némi moslékot.

Akkora nagy lesz a csönd, hogy csak az elégedett csámcsogás zaját lehet majd hallani.

fsp.nolblog.hu