A net oscaros rendező mint kitetszik, ezen túl viszont nem kellene megszentségteleníteni a háziasszony nemes ideáját. Nehéz elképzelnem ugyanis, hogy Viktor szaki a délutános műszak után elcsigázva és olajos kézzel megtér a Cinege utca ötbe, eközben pedig Anikó asszony a sparhelt fölé hajol, ahol rotyog a farhát-pörkölt, amelynek gőzei kendője alá csapnak, és verejtékes orcáját törölgeti. Hites ura ugyanakkor fáradt, csillogó szemmel kiteszi az asztalra a negyvennyolcezret tartalmazó tasakot, és csöndesen megkéri élete egyetlen asszonyát, hogy ossza be azt az elkövetkező harminc napra. Annyi könnyebbségük már van az öregeknek, hogy a nagylány a saját lábán áll. De akad ott purdé még bőven, hogy a foghoz kelljen verdesni a garast. És az ujjam belelafog az éjjeli edénybe - írja a Rezeda Blog.

Hanem ezek a nyugdíjasok, ezek nem hagynak nekem békét. Emlékszem szegény anyámra, akinek a holtak kertje maga volt a templom, ahová minden vasárnap ki kellett fuvaroznom a sírhoz – amelyben hatan is forgolódtak a családjából -, szertartást celebrálni, hogy megnyugodjon a lelke. Ilyen tapasztalatoktól vértezve egyben azt is nehéz elképzelnem, hogy a mellette álló sírt meg fosztogassa. Aztán lehet, végül megtenné, mert anyatigris is lakott benne.

Ő valóban egyszerű háziasszony volt, mint tán azok is, akik ott Kaposváron szembemennek mindennel, leszedik a sírokról a mécsest, csokrokat, hogy aztán eladják azokat más szerencsétleneknek azért, hogy rotyoghasson az a rohadt farhát, ahogyan a sparhelt fölé hajolnak, miközben a gőzök kendőjük alá csapnak, és verejtékes orcájukat törölgetik. És a szégyen is csorog róluk, mert a pörköltnek kriptaíze van. Valami eltörött, és ez nagyon sok dolognak a végét jelenti. A kaposvári temető igazgatója nem győzi hangsúlyozni, hogy nem cigányok rabolják le a sírokat ott Somogyban, hanem egyszerű árja háziasszonyok és háziemberek. Mindez így egyben – miközben épül a kisvasút, hogy Anikó pöfögve juthasson el egyszerű háziasszonyként a másik házba, amely más birtokai mellett, hitese stadionja árnyékában leledzik – nagyon lehangoló képet bír mutatni a helyről, ahol élünk.

Ezt Magyarországnak hívják, ahol ugyanezek a nyugdíjasok most annak örvendhetnek, hogy kapnak egy egész hat tizedet. Szavuk nem lehet, gondoskodva van róluk, maximum egy mécsessel kevesebbet lopnak el januártól, és minden rendben is lesz. De nem igazán. Mert mint a föntiekből is kitetszik, ez egy abszurd színdarab, ahol a Vladimirek és Estragonok kóvályognak, fáradt lábukról lehúzzák a nyűtt cipőt, és várják a csodát. Hogy egyszer meg tudnak majd élni. Hogy valamikor egyszerű háziasszonyok lehetnek. És a rohadt Godot csak nem jön.

rezeda.blogin.hu