Nem csökken az ellenállási kedv, folynak tovább a pedagógusok munkabeszüntetései.

A hatalom, Pintér személyében, és a tankerületi ítéletvégrehajtók részéről nem ismer más tárgyalási módot, eszközt, megoldást, csak a gumibotot és a fenyegetőzést.

Bérlevonások, bércsökkentések, kirúgások. Ennyi.

A szakszervezetek pedig tovább folytatják időhúzó taktikájukat, mellyel az ellenállás lassú elsorvasztását akarják elérni, nem ellentétesen a hatalommal.

Ezt lassan már nehéz nem kollaborációként értelmezni!

Tavaly szeptemberben ültek tárgyalóasztalhoz.

Mely mellől – annak totálisan megalázó bonyolítása (a PDSZ-t be se engedték egy ideig, mert "nem kaptak meghívót") és totális eredménytelensége miatt – legkésőbb két hónapon belül föl kellett volna állniuk!

Nem álltak föl, hanem a megállapodás szükségességéről szóló mantrákat fújták.

Aztán, kénytelen-kelletlen sztrájkkészültséget hirdettek.

Orbán azonnal lépett: kormányrendeletben tiltotta el a pedagógusdokat a sztrájktól.

A szakszervezetek ezt ugyan opponálták, de akceptálták: nincs sztrájk!

A pedagódusok polgári engedetlenségbe kezdtek, melytől a szakszervezetek

– elfogadva a kormány hamis érvelését, hogy jogellenes (holott nem az, mert régi jogelv, hogy mindent szabad, amit jogszabály nem tilt), elhatárolódtak, ahelyett, hogy támogatták volna.

Orbán viszont – hiszen a választások előtt voltunk – megrémült, tanácstalanná vált, hirtelen némi bérfejlesztést ígért – a választások utánra.

Ennyi egy megfáradt pókot se elégített volna ki.

Ki hiszi egy szavát is? (Ha nyer, négy évig nyugta van! Ha meg veszít, szenvedjen vele az új kormány!)

Senki!

Csak a szakszervezetek!

Akik ebben a helyzetben, amikor fokozni kellett volna a nyomást a választások miatt bizonytalan kormány ellen, hirtelen visszakoztak még a sztrájktól is: majd az új kormánnyal tárgyalnak, aztán meglátják!

Vagyis eltolták a sztrájk időpontját őszre.

Szeptemberben Orbánék végleg kihajították őket a tárgyalóteremből.

Akkor sztrájkolunk! - mondta a PSZ. Majd novemberben! Na, kérem! Miért nem azonnal?

Sajnos az időhúzás most nem jött be. A pedagógusoknak elegük lett. A diákjaiknak is!

Itt tartunk! A szakszervezetek ellenére!

Sajnos ezt kell vélelmeznem!

Az egész éves sunnyogás, halogatás, álintézkedések (írjunk néhány levelet a közoktatási kormányzatnak, amit a kutya se olvas el), miközben energiáik nagy részét az egymás elleni presztízsharcra fecsérlik.

(Uram Isten! Hol van itt presztízs? A PSZ mindig "állami szakszervezet" volt, a PDSZ jól indult, de Mendrei távozása után önmaga árnyéka.

Mindkettő minimális tagsággal – vajon miért?)

Készülnek a sztrájkra?

Na, kérem! Hol gyűlik a sztrájkalap?

Kártalanítják-e a sztrájkjuk, engedetlenségük miatt kirúgott, vagy csökkentett fizetést kapó pedagógusokat, ahogy az rendes sztrájk és szakszervezet esetén szokás? Nem hallok erre vonatkozóan semmiről!

Ja? Jogszerűtlen, úgyhogy nem segítünk?

Közben Gulyás bejelenti, hogy mink kérem rendezzük a pedagógusok bérét.

2027-ig. A diplomás alapbér nyolcvan százalékáig.

Röhej? Nem! Siralom!

Öt év, 2013 óta tizennégy év múlva? Ha igaz! Nem az! Hamis ígéretekkel teli a padlás!

Másrészt: nem is létezik diplomás minimálbér. De, ha létezne, akkor miért nyolcvan százalék?

Más baj nincs vele! Csak az, hogy komplett idiótának néznek mindenkit!

Brüsszel nem ad pénzt a pedagógusok bérfejlesztésére!

Miért adna?

A közintézmények, a közoktatás, az egészségügy finanszírozása mindenütt a kormány kötelezettsége! Ezért tartják, ezért fizetik őket, szerte a világon!

A két szakszervezet szerint ez elfogadhatalan! Meg is írják! Ennyi.

Ez egyetlen év története.

És akkor meg sem említem, hogy (a többi szakszervezettel együtt) 2013-ban különösebb cirkusz nélkül, pro forma morogva tudomásul vették Orbán új Munka Törvénykönyvét (az volt az igazi rabszolgatartó törvény, az időkeret később már csak a logikus következményként jelentkező ráadás).

2013 óta várják, hogy Orbán betartsa az ígéretét, hogy rendezi az utoljára 2002-ben, Medgyessy által ötven százalékkal megemelt illetményeket.

És így tovább.

A PDSZ végre annyit megtett, hogy októberre előre hozta a sztrájkot.

A PSZ kénytelen-kelletlen csatlakozott.

Na, kérem! Most hirtelen nem jogellenes?

Vajon mit fognak kitalálni, hogy megint elhalasszák?

Közben vadsztrájkba lépetk a budapesti, majd a pécsi kukások, az egyszerűség kedvéért nettó négyszázeres alapbért, Pécsett szerényebben: nyolcvan százalékos béremelést követelve.

Hatékonyabban, mint a pedagógusok (utóbbiaknak: lakat az iskola kapujára – ez lenne az egyetlen hatékony megoldás, százezer embert nem lehet kirúgni)!

Bűzlik a kommunális szemét.

Mivel Magyarországon élünk, sajnos a kukások szakszervezet nélkül (is) remekül megszervezett akciójának kétféle olvasata is lehetséges:

-a melósok nem sokat tökörésznek, nem olvasnak kormányrendeletet, hanem bedurran az agyuk, ha betelik a pohár, tehetnek nekik egy szívességet, mondhatni, kinyalhatják nekik – és ez dícséretes, sőt irigylésre méltóan hatékony akció, vagy

-a kormánynak nagyon jól jön, hogy (egyelőre) két ellenzéki vezetésű nagyvárosban a pedagógusokon kívül mások is balhéznak, növelik a káoszt.

Miközben a kukások azért nem kapnak pénzt, mert a Kukaholding milliárdokkal tartozik a városi közterület-fenntartó cégeknek, melyek így fizetést se tudnak adni. Tehát az állam a felelős a koncesszióba adott kukaügyi fizetésképtelenségért, viszont a melósok és a lakosság a városvezetést szidja.

Lehet választani!

Én nem tudok.

Csak annyit, hogy a nagypolgárság irodalmi igényeinek megfelelve kiváló mesterségbeli tudással író Molnár Ferenc, aki mellesleg nagyon jól ismerte az élet árnyoldalait is (a novelláiból, például a hihetetlenül gazdag magyar prózairodalom egyik csúcsát jelentő "Széntolvajokból" ez kiderül), nem sejthette, hogy a XX. század legjobb ifjúsági regénye, illetve az abból készült színházi produkció egyik betétdala lesz a mai diákoknak, Boka, Nemecsek utódainak indulója!

És ez így van rendjén!