Lázár azon kijelentése, hogy az olimpiára szánt pénzeket vidékre kellene elkölteni, az utóbbi idők első józan megszólalása és szembenézése azzal a helyzettel, ami a magyar vidékkel történt. A rendszerváltás óta nem járt más a magyar vidéknek, csak az átverés, hitegetés és az időnként kegyelemből odalökött remény. Egy országról látható képet alapvetően turisztikai szempontból a városai határozzák meg addig, amíg a vidék nem a lepusztulást mutatja be.

A magyar vidék az országban területi elhelyezkedéstől függően, más és más képet mutat, a város közeli falvak dinamikus fejlődése, nem áll köszönőviszonyban az akár 20 km-re elhelyezkedő vergődő települések lepusztultságával, kilátástalanságával. Elég csak egy egyszerű példa, Székesfehérvár és közvetlen környezete, valamint a Mór irányában dinamikusan fejlődő részét összehasonlítani, Sárszentágotával, Kálozzal, Sárkeresztúrral, vagy összevetni Mórt, Sárbogárddal. Miközben Mór dübörög, Sárbogárdot beborítja a sárréti köd.

Lázár igazsága ott van, hogy nem fenntarthatóak ezek az állapotok!

Azt, azonban Lázár sem gondolja át rendszerszinten, hogy a magyar vidék jelentős hányadának tönkremenetele, mekkora károkkal jár, össztársadalmi szinten.

Berettyóújfalu környéki településen, egy halmozottan hátrányos helyzetű családban, ha beüt az influenza, akkor a felnőtt vagy a gyerek a 21. nap körül jut gyógyszerhez, a hozzá kihívott mentőben. Nem elég, hogy nem vesz részt az ország fenntartásában, de az élhetetlen helyzetéből, pénztelenségéből adódóan jelentős költségeket telepít az államra, mivel nem 3-5 nap alatt gyógyul és kórházi ellátásra is szorul.

Mielőtt bárki azt hinné elég a pénzt odavinni, ki kell ábrándítani mindenkit, mert maga a pénz csak kárt csinál!

Rendszereket kell létrehozni, amely rendszereken keresztül, a roncstársadalom szintjére zuhant települések először rehabilitálhatóak, majd lassú fejlődési pályára állíthatóak.

Itt kár munkahelyeket teremteni, itt először foglalkoztatni kell, újra kell oktatni az együttélést, az önszerveződést, a környezeti kultúrát, a tanulást és tudást, majd jöhetnek az új munkahelyek, mert lesznek emberek, akik képesek lesznek dolgozni.

Amennyiben, Lázár arra gondolt, hogy lehet kultúrházakat, főtereket építeni, mellékutcákat aszfaltozni, csatornázni, akkor csak a nyomor fog szaporodni!

Képtelenek lesznek a díjakat kifizetni, éppen ezért nem a fizikai, hanem a mentális környezetükön kell változtatni.

Azonban van egy bökkenő! Akikről eddig írtam, ritkán mennek szavazni! Tehát egy, a Lázár rendszerébe hasznot nem hozó, mint egy 2 000 000 tömegről beszélek.

Szeretném figyelmeztetni azonban ezt a több mint két millió embert és azokat, akik szavazni fognak, hogy Lázár miniszter célja, vélhetően a vidékiek szembe állítása a városiakkal szavazat gyűjtést is szolgálhatja saját pártjának és a vidéki népesség kárára! Hiszen eddig nem jutott eszébe a vidéki szegénység változtatásának szükségessége! Valami oknál fogva az olimpia lemondása váltotta ki benne ezt a korábban nem tapasztalt elkötelezettséget a vidéki emberek életének javítása iránt. Súlyos budapesti elfoglaltsága nem tette ezt lehetővé? Hat év kormányzásnak álcázott pénzkifizetés után jut eszébe egy kormánypárti miniszternek, hogy gondok vannak a vidéki társadalomban? Ebből látszik, hogy valójában a szándéka a szavazók megosztása, szembeállítása a vidéket a városiakkal Felhívjuk miniszter úr figyelmét, hogy a a lakosság gondolkodásának területi elvek szerinti manipulálása –város kontra vidéki – ugyanazon logikát követi, mint az etnikai, vagy vallási alapon történő diszkriminálás!

Mi bizakodóak vagyunk, hogy a következő egy évben meg is történik az első néhány lépés a vidékfejlesztés érdekében és nem a megszokott, kormánypárti ígérgetésről, hazudozásról van ismét csak szó!

Éppen ezért kérem valamennyi nem parlamenti és parlamenti, felelős gondolkodású szervezet tagjait, hogy nagyon komolyan kísérjék figyelemmel az elhangzott ígéret megvalósításának folyamatát.

Lássuk Lázárt, lássuk a medvét!