A Fidesz távoli névrokona, az 1992-es Fiatal Demokraták Szövetsége még megdöbbenéssel figyelte „mind a Soros Alapítványt, mind pedig Soros György személyét az utóbbi időben ért nemtelen támadásokat”. Ez egy nemrégiben újra elővett közleményükből derül ki. Ekkor még méltatták Soros önzetlen támogatását, mert – így írták – ezzel hozzájárult „egy szabadabb és nyitottabb szellemi légkör kialakulásához Magyarországon”. 1992-ben a fiatal demokraták tiltakoztak a Soros Alapítvány „politikai csatározásokba történő bevonása ellen”.

Voltak már korábban éles paradigmaváltások Or­­bá­­nék­­nál, de ez akkor is az önmeghazudtolás figyelemre méltó fokozata. Németh Szilárd ma épp azért takarítaná el a civil szervezeteket, mert – tényleg ezt mondta – „ezek a civil szervezetek csak a születéseiknél és a főnökeiknél fogva tartoznak Soroshoz, amikor létrehozzák ezeket a civil szervezeteket, pontosan tudják, hogy nem civil szervezeteket hoznak létre”. A nem túl gördülékeny gondolatmenet végül oda futott ki: az Eltakarító szerint a civil szervezetek befolyásolni akarják az adott ország politikáját, holott nem is vesznek részt a választásokon. Nem érdemes megjegyzést fűzni ehhez, túl sok lenne és túl nyilvánvaló, hány ponton hibádzik az állítás.

Tavaly év végén amúgy – cinizmusban mindig is élen jártak – Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár még eljátszotta a demokratát egy sajtótájékoztató erejéig – azért túlzottan hitelesre nem sikeredett az alakítás. Bejelentette, bővítik a civil szervezetek állami támogatását, büszkén lebegtetve ezt, hogy íme, a magyar kormány mégis civilbarát, mondhatnak bármit „Soros György és barátai”. Egy apróságon azért nagyvonalúan túllépett: vajon mennyire lehet elfogulatlan a pénzosztás, amikor a pályázatok elbírálásáért felelős Nemzeti Együttműködési Alap elnöke épp az a Csizmadia László, aki a CÖF-öt is alapította? És arról sem esett szó nem meglepő módon, hogy kevéssel a bejelentés előtt ismét razziáztak az egyik „eltakarítandó” szervezetnél, ezúttal az Energiaklubnál.

Amúgy, ha már CÖF: tudható, hogy a fideszes pártalapítványokon kívül magánemberek és cégek is támogatják a szervezetet. Csak az nem tudható, hogy pontosan kik: a cégek anonimitást kértek – és kaptak is.

Az ő esetükben nem elvárás az átláthatóság, szelektív szívügye ez a miniszterelnöknek. Pedig nem véletlen, hogy a külföldi támogatású szervezeteknél eredménytelenek voltak az ellenőrzésnek becézett vegzálások. Ha a kormány csak feleannyira átláthatóan és ellenőrzötten működne, mint ezek a civil szervezetek, a sokéves rutin sem lenne elég a korrupció csúcsra járatásához.

Az októberi népszavazás után a menekültellenes propaganda egyre döcögősebbé vált; a számok mégiscsak azt mutatták, a nép kiszeretett a migránsozásból. Jött hát a sorosozás, háttérhatalmazás – a zsidózás különösen cizellált formái –, lassan összeállt elég anyag az újabb bűnbakállításhoz. A civil szervezetek, immáron sokadszor. Nagy tömegek nem mozgósíthatók ellenük, de a kampány nagyon is alkalmas a társadalmi szolidaritás további erodálására, a demokratikus öntudat romjainak eltakarítására. Mert hát tudható: a civil szervezetek eltakarításával a demokrácia maradékát tüntetnék el. Az illiberális demokrácia hívei nem szeretik, ha mások képviselik és segítik azokat, akikre a kormánynak nincs érkezése időt és pénzt szánni, illetve ha lépten-nyomon tükröt tartanak eléjük és a tükörben csak züllött, korrupt harácstömeget látnak. Inkább összetörnék a tükröt.

Egyetlen szerencse: a civilek eddig is ellenszélben működtek, hiszen itt, nálunk ez sajnos a természetes közegük. Orkánban nehezebb a haladás, az igaz. De meg fogják találni annak is a módját.

Szerző: Herskovits Eszter / 168ora.hu