A múltkori kórházi tapasztalatom sem tett elbizakodottá e téren. történt ugyanis, hogy egy óvatlan pillanatban kipréselt egy fiatal lány belőlem egy pukit, amikor teljes súlyával rátehénkedett a derekamra.
Most egy hétig fognak masszírozni. Nem vehetek mély levegőt hasra, mert baj lehet. Lehet, hogy egy izomagyú tetovált állat, de lehet, hogy valami matróna tapogat végig, hogy a bőröm sem kívánná. De hát ezt az orvos rendelte, úgy félpercnyi vizsgálat után. Lesz, ami lesz. Elmegyünk az első kezelésre. Mindkettőnket egy időben, de természetesen más ágyon fognak dögönyözni. Jó negyvenes nővér szólít be a terembe, ahol ágyak sorjáznak függönyökkel téve szeparálttá az egyes ágyakat. Mint kiderült ő a masszőr. Megnézném jobban, de nincs idő, meg lehetőség sem. Annyit látok, hogy ápolt izmos duci asszonyka, szőke hajjal, kifestett szemmel, kirúzsozva. Megnézi a lapomat.

• Vetkőzzön le derékig. Kéri, vagy inkább utasít. A lepedője hol van? Kérdi.
• Elnézést, kinn felejtettem.  Behozom, és leterítem az ágyra.
• Feküdjön fel hasra.
• Igen.
• Nincs csontritkulása?
• Nincs, minden reggel tejet iszom. Válaszolom.

Nekem esik. Húúú, ez a nő van, vagy száz kiló. Még jó, hogy az ágy vasból van. Ez beleprésel a matracba. A vállamat veszi kezelésbe, ami az utóbbi időben éjszaka fájni szokott. Fájdalmas csomókat nyomkod. Nem győzöm hol itt, hol ott feszíteni egyre gyengülő izmaim, nehogy kiszakítsa valamelyiket. Átáll a fejemhez, most elölről kezd dögönyözni. A vaságy is megadja magát, elkezd nyikorogni. Jó hangosan. A fájdalmak ellenére arra gondolok, hogy a kívülálló biztosan arra asszociál, hogy itt „döngetnek ám valakit” Nem is merek arra gondolni, hogy a másik függöny mögött a nejemnek milyen gondolatai lehetnek az ütemes nyikorgással kapcsolatban. Időnkét leáll a nagy gyötrés és laza simogatásba folytatódik.

• Nem is gondoltam, hogy már Mozart idejében is ismert volt a masszírozás, mert biztosan ezért írhatta „az asszony összetör…stb „ operaslágert.

A hölgy elneveti magát. és újult erővel folytatja megkínoztatásomat. Lassan letelik az időm. Megigazítja a fenekemnél az alsónadrágot és kéri, hogy üljek fel. Megkönnyebbülök, ez már szinte élvezet, ahogy ellazítja a meggyötört hátamon az izmokat. Tulajdonképpen elmúlt pillanatok alatt a rossz érzésem.

• Jó, hogy nem vagyok üvegcsontú sem, mert ha az lennék, most hozhatná a porszívót is. Mondom oldandó a feszületes hangulatot.
• Azt az orvosnak kellett volna kérdezni először. Jót nevet

A masszázs 3. napja
Minden úgy folytatódik, mint első alkalommal. A vállamban a letapadt izmokat masszírozza szét az ugyancsak jó erőben lévő hölgy. A többi nem is érdekel, mert nem fáj. Bebenyúl a lapockám alá és nyomkodja ezeket a fájdalmas csomókat. majd be sz…ok. Jön egy kis lazítás.

• Az rendben van, hogy visszatömködte a szárnyaim, de kérem, a glóriámat ne babrálja. Fogom könyörgőre mondandóm.

A kormányzat egészségügyi reformjaként kivettek onnan vagy negyven milliárdot, így nem jut olajra, síkosítóra csupán hintőporral végzik a síkosítást. Bizonyára valamelyik álszent KDMP-s képviselő irigyelte meg nehogy valakinek jó legyen. Szegény asszony szipog is tőle. Az én orromat is csavarja a por.

• Nem kapott még szilikózist? kérdezem.
• Hát sajnos van némi allergiám ettől a portól, de csak külön rendelésre lehet mást használni, az orvosnak kell előírni.

No, ezt is tudom most már, legközelebb azt mondom az orvosnak, hogy allergiám van a hintőporra. (Ha lesz legközelebb és túlélem a mait.)
Ránézek a fekete, vékony fehér csíkos ingemre.

• Sajnos elfeledkezetem a hintőporról, az iszaphoz öltöztem. Ez is most volt rajtam utoljára.

Végül is már nem fájt éjszaka a vállam sem. A hölgy az utolsó kezelés után úgy búcsúzott, hogy, akkor jövőre is találkozunk. Hát igen, ha lesz jövőre…..

Csapajev

Vége van a masszázsnak, az iszappakolásnak, kijövünk a fedett fürdő és kórház épületéből. Az épület előtt érdekes szökőkút. Nincs itt se kút, se szökés, csak a kőburkolatba két, három centis mélyedés, vagy tíz lyuk, meg néhány padozatba süllyesztett lámpa. Ezekből a lyukakból azután felváltva, kisebb-nagyobb erővel víz jön fel, majd el is tűnik. Kevesen vagyunk a víz körül, sokkal többen szoktak itt ülni, de még korán van, fél tíz körül jár az idő. Egy másfél- két éves forma leánygyerek szuggerálja az egyik lyukat, amiből a medence széle felé kisebb vízsugár szokott feltörni. Felbátorodik és a lyuk mellé lép. Az anyuka kedves arcú kissé molett asszony, a papa erős testalkatú vidám fiú. A mama ruhája is olyan kismama ruha. Rika jut eszünkbe szinte egyszerre. Hogy hiányzik. Tíz éve is van már, hogy „elment” A gyerek egyre bátrabb és ennél fogva egyre vizesebb. A mama végül felkapja és ölbe vissza az apjához, hogy most már elég volt. Még jól esik ott ülni, a fáradtság, meg az emlékek is marasztalnak.

Jön egy „sápkóros 8-9 éves fiúgyermek fehér bőrrel, lila műanyag napszemüveggel, aminek műanyag lencséje szinte fekete. A kiskamaszok hányaveti stílusában a víz felé rúg, majd leül az egyik kocka alakú kőre a parton.

Fülében MP3 lejátszó. A sápadt beesett arc itt a kórház előtt indokolt is lehet. Közben megjött a mama is. Magas vékony, de azért a rövidnadrág combtő tájon alaposan kiszélesedik. Látszik rajta, hogy Norbi kajáján élhet, a súlyproblémák leküzdése miatt.

Megszólal oroszul, valamit mond a gyereknek. A gyerek ugyanolyan stílusban válaszol, mint a kinézete. Szegény gyerek valószínűleg műzlin, tejcsokin nőtt fel, vagy egyéb magvakon. A tehénről biztosan csak a lila milka az utolsó információja.

A fürdőben előző nap volt egy esetünk, aminek még hatása nem múlt el teljesen. Bementünk az egyik medencébe, ahol a legtöbben voltak, vagy húszan. Ez azért nem teltházas állapot. Körbe a padon ücsörögtek az emberek szótlanul. A másik végén a medencének mintha buzgás lenne, a fali masszírozó vízsugaraktól. Szépen arra araszolunk, mert nejem szereti az ilyen buborékoló micsodákat. Minden vízsugár hely foglalt, hát leülünk jó közel. Általában megroggyant öregek masszíroztatják magukat, kivéve egy jó negyvenes vékonydongájú sovány arcú, de nagy orrú mókust, akit már láttam az iszapban is, a kezét dugta egy vödörbe. Egyszer csak zajt hallunk felőle, dohog, hogy át akarom adni a helyemet, addig, míg ezek az oroszok, be nem fészkelik ide is magukat. Körül nézek, de semmi szokatlant nem látok, vagyis… ott van közelben két jól megtermett ötvenes körüli Dunnyuska, azok valóban oroszul beszéltek. A nyamvadt egy öreg néninek szeretné megadni ezt a lehetőséget, de az azt mondja, hogy ő nem akar oda menni. A kákabélű emberünk ekkor felajánlja másnak a helyet. Az szépen araszol is oda, de a csere mégsem lesz zökkenőmentes, mert az egyik megtermett orosz nő résen van és el akarja foglalni a felszabaduló helyet. A vékonydongájú a testével védi a helyet és azt hajtogatja, hogy no-no. Bele gondolok, ha ez a nő elkapná, vagy meglegyintené az alkalmi nacionalistát, a külső sétaútig meg sem állna. Lehiggadnak a kedélyek. A termetes orosz nők tovább csevegnek, az emberünk pedig, mint a hős legkisebb fiú, aki megvédte a hazát a betolakodóktól leül a padra és szigorú tekintettel bámul maga elé. Ilyen egy igaz magyar hétköznapi hős, gondolom, ezzel aztán nem lehet elbánni. Igenis naponta kell harcolni, mint ahogy a kormányunk is teszi.

No a mi anyukánk és gyermeke ennek éppen ellenkezője voltak. Az anyuka elővesz egy láthatóan igen drága video kamerát és állítgatni próbálja nyeszlett fiát ide-oda. A gyerek úgy van vele, hogy ha te engem állítgatni akarsz, akkor én meg olyan képet vágok, úgy állok oda, hogy abban ne legyen köszönet. Sikerül neki. Magam sem csináltam volna jobban ilyen idős koromban.

Hát igen ez a mai orosz fiatalság. A konditermes salátás anyuka, a műzlis, milka tehenes nyeszlett gyerek…. Lám mivé lesz a nemrég világuralommal bíró orosz birodalom. Tisztára, mint a Római birodalom bukása, a Caligulák, Nérók elkényelmesedett, csak az örömöknek élők világa…. és ekkor megjelenik egy tömött őszes Sztálin bajszos matróztrikós mokány férfiember a képben. Olyan sztyeppei kozákfajta. Látszik rajta, az őserő, a kitartás, aki kumiszt szívott magába az anyatejjel. Gondolkodom, hol láttam ezt a figurát. Megvan, ez nem lehet más csak Csapajev, vagy Csapájev, ha jól akarom ejteni a nevét. Egyenesen oda megy a fogyókúrás asszonyhoz és nyeszlett fiához. Azonnal helyre áll a rend. A családfő ereje, céltudatossága, hattyú a hattyúk tavából, meg a rút kiskacsa.

Elégedetten állok fel, még nincs veszve semmi, nincs itt a világ vége sem, mehetünk a tóra fürdeni.